Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

N. Kiss István: A magyar marhatenyésztés jelentősége Magyarország és Közép-Európa számára a 16—18. században

A MAGYAR MARHATENYÉSZTÉS JELENTŐSÉGE MAGYARORSZÁG ÉS KÖZÉP-EURÓPA SZÁMÁRA A 16-18. SZÁZADBAN N. KISS ISTVÁN I. A marhatenyésztés gazdasági súlya Magyarország több évszázadon át tartó nyugat- és dél-európai marhaexportja révén a csontos, magas növésű, fehérszürke magyar ökör a délnémet városok, Bécs vagy Velence polgárai szemében mindennapos látvánnyá vált. Külön nevük, az „Ungarochsen" Bécstől Strassburgig ugyanazt a típust jelentette, amelyet a nagyobb vágósúly, a minőségi hús és a magas árszint jellemzett. A magyar statisztikai tudomány úttörője Schwartner Márton a 19. század kezdetén így számol be ezekről az exportökrökről: „a magyar ökör feltűnően szép, fehérszürke szinét, magas növését és kevésbé buta pofáját valamennyi földrajztudós és útleírás dicséri . . Az élőmarhát importáló országok fogyasztóitól már a 15. században megkedvelt magyar ökör egy kb. félezredéves tenyésztési munka eredménye. Bázisa feliehetően a 10. században a Kárpát-medencében megjelenő steppe-marha volt, mely az Alföld sajátos természeti feltételei között, tudatos tenyésztési és kiválasztási munka révén fejlődött azzá a típussá, amelyet a nyugati országok a rendszeressé váló ökörexport útján megismerhettek. Ez a 14-15. században kialakult és elterjedt ökörfajta, melyet az erős csontozat és a félnomád tartási mód jellemzett, rendkívüli szívósságával tűnt ki. Rövid idő alatt rendkívüli súlygyarapodásra volt képes és anélkül, hogy jelentősebb súlyveszteség érte volna több száz, illetve ezer km-re eső piacokra lehetett hajtani. Fentiek tudatában nem meglepő, hogy a magyar királyság nemzetgazdaságában a 18. század közepéig a marhatenyésztés abszolút vezető szerepet játszott. Ez az évszázadokon át tartó gazdasági tendencia a 18. század elejétől kezdve, hála a kedvezőbb forrásadottságoknak, már statisztikai értékű adatokkal is alátámasztható. A Rákóczi felkelés idején a kuruc kormányzat általános vagyoni felmérést hajtott végre. Ez az összeírás a parasztság, nemesség és városi polgárság minden rétegére, a termelés minden lehetséges formájára kiterjedt,ideértve a pénzszerzés különböző módjait a napszámos munkától az uzsoráig. Anélkül, hogy az alábbi táblázatból adódó gazdasági struktúra elemzésébe bocsájtkoznánk, itt csak az állattenyésztés jelentőségével foglalkozunk a korabeli ( 1707) magyar királyság gazdasági életében. I. Schwartner 1809. 1. kötet 223.