Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Balassa Iván: A munkaeszközök kutatásának ikonográfiái forrásai

ábrázolása pontosabb és határozottabb, stb.). Az ilyen jellegű forráskritikát senki más nem végzi el helyettünk, úgyhogy ezt a munkaeszközök kutatóinak kell maguknak, a más eredményeket is felhasználva megvalósítaniuk. Egy másik és legalább is tudomásom szerint nem eléggé hasznosított rajzos forrás az, mely városokat ábrázoló metszetek előterében, de különösképpen a kéziratos térképeken található. Ez utóbbiak forrásértékét jelentős mértékben növeli az a tény, hogy keletkezési idejüket, a készítő mérnök nevét éppenúgy meg lehet állapítani, mint a keletkezés helyét, vagyis azt a falut és annak határát, amire a térkép vonatkozik. A 18-19. századi mérnökök többnyire nemcsak jó földmérők voltak, hanem jelentős rajzkészséggel is rendelkeztek. Amikor egy-egy jelenetet, munkafolyamatot, eszközcsoportot megörökítettek, akkor a pontosságra és hitelességre éppenúgy törekedtek, mint mikor a térképet készítették. Egy ilyen szántásból hazatérő négyökrös fogatot mutatok be a Nagyalföld tiszamenti tájáról 1771-ből. Az ekét az eketaligára döntve szállítják.

20 10. Szántásból hazatérő fellovalt eke 1771-ből. Mezőcsát (Borsod m.) Időben korunkhoz közeledve nemcsak az írásos, de az ábrázolásos források is gyarapodnak és esetlegességük is egyre inkább csökken. A 18. század végétől egyre jobban kiterebélyesedő mezőgazdasági irodalom az új, de helyenként a háttérbe szoruló régit is leírja, lerajzolja. Egy-egy fontos munkaeszköz körül valóságos irodalom és ehhez kapcsolódó ábrázoláscsoport alakult ki. így az eke iránti érdeklődés elsősorban a 19. század elejétől kezdve bontakozott ki Magyarországon. Úttörői azok a nyugati országokat megjárt, de legalább is az irodalmat jól ismerő gyakorlati gazdák voltak, akik a talajmüvelés megjavításában látták a földművelés fellendülésének egyik lehetőségét. Kiindulópontul rendszerint a már meglévő szerszámokat vették és ezeket igyekeztek megjavítani. A rajzok pontosak, leírásuk a teljesítményükre is kiterjed, de helyhezkötésük már nem igen történt meg ugyanakkor, amikor keletkezésük, kipróbálásuk pontosan megállapítható. Végül egy olyan forrásra szeretném felhívni a figyelmet, amit eddig csak ritkán használt a munkaeszközök kutatásával foglalkozó egyre nagyobb terjedelmű irodalom. Ezek a vashámorok árjegyzékei, a vaskereskedés kézikönyvei. Köztudomású, hogy a hámorok már a középkortól kezdve figyelembe vették, hogy egyes vidékeken mÜyen formájú, 20. Györffy I. 1933. 30. p.