Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kezdetei (1790-1848)

szett el. A tanyásodást végül bizonyára az is segítette, hogy a város nem volt közvetlenül alávetve a földesúri akaratnak:

78 a censust húzó földesuraság hatalma távolról sem hathatott annyira nyomasztólag, mint a jobbágyfalvakban. Végül utalnunk kell arra, hogy a homoki telepítésekben kezdeményezőén, akárcsak Szegeden, a helybeli honoratiorok és a kulturáltabb iparosok Jeleskedtek" (Uri-hegy!), de csakhamar kerültek követőik az „alsóbb" néposztályok körében is. Az utóbbiak közül különösen Lisztes István, Bürgés József, s az ekkor induló id. Csókás József emelkedtek ki.

79 A honoratiorok és mesteremberek homokmegkötő buzgalmában persze ott munkált a vagyonosodás, a vagyonszerzés (földnélkül mit sem ér az agrárváros polgára), sőt a gyors meggazdagodás reménye is. Egy-egy ilyen széljárta homokos földdarabhoz, írta Vahot Imre, 30 váltó forintért is hozzájuthatott a tulajdonos, de a telepítés és a szőlő termőre fordulása után ugyanaz a birtok már 12—15 ezer forintot is megért.

80 Megállapíthatónak véljük: a szőlő ahogyan Kecskeméten — akárcsak Szegeden — kifelé kezdett terjeszkedni, ahogyan „szétterült"; ahogyan — nem utolsósorban épp az említett parcellázások révén — helyenként kinyúlt a távolabbi határrészekre is s a parcellázásra kerülő táblák között a szerves kapcsolat megszakadt, a távolabbra nyúló s az elszakadó szőlős szigetekkel a szőlőskertek (hegyek) korábbi zártsága jelentős mértékben föllazult, több helyen föl is szakadozott már. Lazábban összefüggő egységük persze ekkor még nem bomlott fel teljesen, az csak a szétrajzás második korszakában, a következő századfordulón következett be. A múlt század közepéig eltelt időszakra ugyan kevesebb adattal rendelkezünk, egyező helyzetüket tekintve mégis feltételezhető, hogy hasonló jellegű változások kezdődtek Nagykőrösön is. A XVIII. század végén, írták 1846-ben, Nagykőrösön is a települést „nagy területekben környező sivár homoklapályok, részint, hogy hasznavehetőkké tétessenek .. . , kezdettek kiosztatni szőllős kerteknek".

81 Habár a szőlőskertek gyarapodtak, a fejlődés azonban lassúbb volt, mint Kecskeméten vagy éppen Szegeden. Erre utal az a múlt század közepi (1855) szabályrendelet is, amely megtütotta, hogy a szőlőbirtokos szőlőjében házát építve, oda maga és családja kiköltözzön; kinttartózkodást csupán a kapásoknak engedélyezett, de családjukat ők sem vihették magukkal. Szárnyasjószágot csak akkor tarthatott a tulajdonos, ha belső telkét elkerítette (később mindenféle körülmények között tiltották a jószágtartást). Ugyanezért kötelezték a szőlőhegyek közvetlen szomszédságában tanyákat építőket, hogy kötelesek tanyájukat körbe keríteni.

82 A tilalmakból arra lehet következtetni, hogy a tanyásodás folyamata mind a szőlőskertekben, mind azoknak szomszédságában - akárcsak Szegeden és Kecskeméten - itt is elkezdődött már. Nyilvánvaló, hogy a szőlőnek a homokos határrészekre való kiterjesztésével a kertek korábbi zártsága Nagykőrösön is föllazult, jelezvén a belterjes tanyásodás lassú elindulását. Mindez később kezdődött Cegléden. A Vallásalapítványi földesuraság alá tartozó jobbágy településben az 1836. évi ún. kiárendálásig (úrbéres terheik megváltásáig) egyfelől 78. Lettnek Edit, 1968. 25. p. 79. KNKN, 1891. 197. p. 80. Vahot Imre, 1895. 108. p. 81. Szokolay Hártó János, 1846. 163. p. 82. Galgóczy Károly, 1896. 555. p.