Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kezdetei (1790-1848)

Amikor 1806-ban az előbb említett összeszámlálások egyikét hajtották végre, a nemes tanács által kiküldött deputáció jelentésében pontos és részletes képet rajzolt mindezekről. Az összeírást — fogalmazták meg a korábbi és későbbi akciók indítékait — az tette szükségessé, hogy a szőlőbeli lakosok „több rendbeli kemény parantsolatok és Rendelések ellen mind a Szomszédgyaiknak, mind pedig és leginkább a Köz Jónak szemben tűnő tetemes kárára a Szőllőkben lakni meg nem szűnnek". Úgy annyira, hogy számuk folytonosan szaporodva — írták — Jelenleg 157 különféle famüiákra és ugyan annyi lakó Házakra nevekedett". De kik hát a „közjó" megátalkodott ellenségei? A szóban forgó 157 farmliát illetőségük, vagyis: aszerint, hogy helybeliek vagy máshonnan elszármazók voltak-e, osztották két nagyobb csoportba. Társadalmilag azonban az idegenből származó 26 család semmiben sem különbözött a Kecskemétről kiköltözőktől. A helybelieket, akik egyébként is a szőlőkben lakók nagy hányadát adták, a következő kategóriákba sorolták: 1. Akiknek a városbeli házuk leégett, s megmaradó házhelyüket ugyanakkor az utcák bővítésére kellett átadniok, illetőleg telkeik a „sűrűséget regulázó deputatio által betsű mellett eladattak" a szomszédoknak, azaz: így is, úgy is lakótelkük eladására kényszerűitek; 2. Akiknek a városbeli házuk megvan ugyan, de azt osztályegyezségből eredő terheik vagy egyéb adósságaik törlesztése céljából eladták, s a „szőllőkbe lakni kiköltözködtek"; 3. Akik leégett házaik után a várostól kárpótlásul kapott házhelyeiket (ha ti. a sajátját az utcák bővítésére, vagy a szomszédoknak kellett átadnia), esetleg az épségben lévő házaikat „nyereség végett eladván, lakóházaikat a Szőllőkbe vették"; 4. Akiknek , Jiázaik soha nem lévén, az örökösödés útján rájuk szállott Szőllőkbe vonták magokat"; 5. ,,Kik másoknál mint fogadott kapás szolgálván, egész házi családgyaikkal azoknak Szöllejükbe álhatatosan laknak"; 6. Végül olyanok, akik „szolgálattyaik által szerzett 50 vagy 60 f(orin)tokon egy darabka parlag szőllőt vettek, és tsak hogy a Köz Terheket el mellőzhessék, oda kint laknak, az Üyenek a legnagyobb számmal találtatnak". Minthogy az idegenből származó 26 családnak háza a városban soha nem volt, ezért besorolni őket a helybeliek három utolsó kategóriájába lehetett. Eltérés csupán atekintetben volt közöttük, hogy az idegenek szőlőbeli örökséghez csak közvetetten juthattak; azaz olyanok lehettek, akik „minden engedelem nélkül ide bé csúszván", szőlőbeli fundust öröklő „ide való Leányt" vettek feleségül. Az idegenből származottak zöme azonban szintén azok közül került ki, ,Jrik hosszas szolgálattyaik, úgy mint Béreskedések, Juhászkodások után egy kevés pénzt szerezvén, azon egy darabka szőllőt vettek".

67 A szőlőkben maguknak menedéket vagy éppen biztosabb holnapokat kereső szegényeket, érdemes hát közelebbről is szemügyre vennünk. Átsorolva az idegeneket is a helybeliek megfelelő kategóriáiba, a 157 familia megoszlása 1806-ban a következő volt: Kategóriák: I. II. III. IV. V. VI. összes Családok száma 5 17 17 37 17 63 157 A kintlakók %-a 3,18 10,83 10,83 23,57 10,83 40,13 100,0 67. Uo. Kecskemét város Közig. ir. VII. fasc. 3. sz. n. 1806.