Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kezdetei (1790-1848)
belileg igen gyakran átfedték, keresztezték egymást, átnyúltak egymásba - az mégis bizonyosnak látszik, hogy a XVIII. század közepén-végén, az akkori századforduló jellegét és tartalmát tekintve egyaránt új fajta, szántóföldi termelést űző tanyásodási folyamat indult el. „A mai tanyai település igazi kezdete — írták századunk 20-as éveiben — az volt, amikor a város terjedelmes pusztáit magántulaj donkép felosztani a lakosság között megkezdette, 'váltságért' eladogatta. . . Valószínűleg a távolságok nagysága, az utak rosszasága, a közbiztonság gyengesége lehetett fő oka, hogy a gazdák szükségesnek látták, hogy a városból újonnan szerzett birtokaikra kiköltözködjenek". Akadtak persze egyéb mozgatói is — írták — a tanyásodásnak; fontos okként említik pl. „a birtok megszerzésének és megtartásának a vágyát". 56 A külső pusztákon, de legfőképpen mégis a határ középső zónájában meginduló szántóföldi tanyásodásban azonban nemcsak a várostól való nagyobb, hanem az egyes birtoktagok között meglévő kisebb távolságok is szerepet játszottak. A határ különböző pontjain, gyakorta 5—6 tagban szétszórt birtokaikra, írták a múlt század közepén, a gazdák azért is emeltek egy-egy „tanyalakot", hogy a gazdálkodást ezzel megkönynyítsék. E „tanyalakokban" azután „tanyafelügyelő embert, köznyelven kertészt tartanak, s mindegyik földbirtokon külön-külön gazdászatot folytatnak". 57 Ahogyan a nagyobb gazdák a korábbi állattartó szállásokon, ugyanúgy e szántóföldi tanyák „kertjeiben" is rendszeresen alkalmaztak ,kertészeket" (cselédféléket, pásztorokat), akik egész éven át kint tartózkodtak. 58 A tanyai, Jcertészek — írta egy városi előterjesztés 1820-ban - egyenesen tsak úgy tekintethetnek, mint ugyan annyi Tanyai Csőszök". Lényeges különbség közöttük mégis az, hogy a csőszök magányosan, a ,,kertészek pedig famíliájukkal lakják a tanyát". 59 Az állatgondozók, a pásztorok tartózkodási helyéül szolgáló szállásoknak és tanyáknak azonban — erre Szabó István rámutatott — a paraszti termelésben még csak járulékos szerepük volt, ez a fajta tanya még nem önálló telep. Ám a frissen eke alá fogott és egyéni használatba-tulajdonba jutó határrészeken nem csak a nagygazdák jutottak földekhez, hanem a kisebb birtokosok is. Minthogy nekik kertészek tartására módjuk nem igen nyílt, a földjeiken emelt tanyákra maguk költözködnek ki családostól, előbb talán csak a nagyobb munkák idejére, majd egyre gyakrabban egész éven átra. „A tanyapásztoroknak és kertészeknek - írta Szabó István - a kecskeméti tanyákon a XVIII. század végén történt megjelenése a mai szántóföldi tanyarendszer fejlődésének már második szakaszát jelzi, de hamarosan keresztezi azt a harmadik szakasz, a gazdák kiköltözése is. így a kecskeméti tanyafejlődés a XV-XVIII. századi állattartó szállások, a 'nyaraló' és 'telelő' úton végigjárta a szántóföldi tanyafejlődés állomásait is." Nem csoda, ha itt a kiköltözködő kertészek és birtokosok (akiket elsősorban a megadóz56. BKmL. 2. D. 8. 9. c. Kecskemét Polgármesteri Hiv. Ir. Különkezelt iratok. 1928. 57. Kubinyi Ferenc - Vahot Imre, 1854. 26. p. Utalnak egyébként ó'k is a nagy távolságokra, de arra is, hogy a tanyásodás egyik fontos mozgatója volt a birtok szabad adás-vevése is. 58. Papp László, 1936. 109-110. p. „A XVIII. század második felében - írta a szerző, egyes gazdák, majd mind többen, amolyan fél-zsellér, fél-cseléd sorban lévő, állandóan künnlakos kertészeket kezdenek alkalmazni kertjükben (elnevezésüket közvetlenül a kerttől kapták, tehát a mezőgazdaságüag művelt földtől)". Az 1787-es népszámlálás adatai szerint - írta Thirring Gusztáv - még csak a zsellérek s néhány más foglalkozású ember lakott kint a tanyákon. Thirring Gusztáv, 1935. 380. p.; Szabó Kálmán, 1935.44-46. p. 59. BKmL. Kecskemét város közig, iratai. 3. fasc. No. 47/a 1820.
