Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kezdetei (1790-1848)
kertek míveléséből, melyek igen becses és erős vörös bort és igen sok gyümölcsöt teremnek". 49 Mint említettük már, a szőlő térhódítását Kecskeméten sem lehet a tanyásodástól elválasztani, jóllehet kezdetben nem látszik olyan szorosnak a kapcsolat közöttük, mint Szegeden. Eltérés a kétfajta tanyásodás között azért is keletkezhetett, mert Kecskeméten 1848 előtt szigorúbban vették a zsellérek tanyára költözködésének tilalmát, mint Szegeden. 53 Az eltérések miatt is kell utalnunk az itteni tanyarendszer kezdeti kialakulásának néhány általános természetű mozzanatára. Az első tanyaszerű, kimondottan állattartó szállások, a „nyaralók" és „telelők" még a XV-XVII. században létesültek, 51 számuk a XVIII. században tovább szaporodott. A szállások-tanyák igen korai meglétét mutatja, hogy „a város által exárendált hét Kun Pusztáknak" az árendáit 1732-ben a szállások számának arányában osztották fel (feltehetően azért így, mert a szállások száma egyben a puszták „értékesítési fokát" is mutatta). Az 1732-es összeírás szerint Pálkán 12, Benén 8, Kerekegyházán 35, Félegyházán 12, Jakabszálláson 14, Matkón 7 és Galamboson szintén 7 szállást találtak. 52 A nagykiterjedésű külső, távoli pusztákon fellendülő állattenyésztés volt az egyik alapvető oka a tanyásodás megindulásának - vélték jóval később is a kecskemétiek. A jószágot éven át őrizni kellett, s a gazdák a pásztorok, esetleg az ő családtagjaik részére ideiglenes hajlékot, szállásokat emeltek a birtokaikba fokozatosan átmenő pusztákon. Ezek az állattartással összefüggő szállások jobbára csakugyan ideiglenes jellegűek voltak, megépítésük ellen a városvezetés sem nagyon tiltakozott. Létezésüket ha nem is egyetértőleg, de hallgatólagosan tudomásul vette. 53 Nem éppen alap nélkül hangoztatta később a város, hogy „ezek a régibb, külső települések jórészt ideiglenesek, a mai tanyai településnek nem kezdete, csak előzményei voltak." 54 Szabó Kálmán úgy látta, hogy a tanyásodásnak a külső pusztákat érintő korai változata ott, ahol a homok nem borította el a határt (vagyis ahol az állattartásra alkalmas legelők megmaradtak), már a XVIII. század végére befejeződött. Viszont a határ túlnyomóan nagyobbik, homokjárta részein a valódi tanyásodás korszaka csak ezután következett el. 55 Noha a tanyásodás különböző folyamatait még egyetlen település esetében sem lehet ennyire mereven elválasztani egymástól - hiszen a folyamatok mind térbelileg, mind idő49. Fényes Elek, 1851. II. köt. 192. p. 50. Papp László, 1936. 108. p. 51. Szabó István, 1960. 159. p. 52. BKmL Kecskemét város. Vegyes gazdasági számadások, 1710-1750. cs. 53. Nem lehet feladatunk, hogy az állattartással összefüggő' tugurium-szállás-tanya bonyolult történeti kérdéseit itt boncoljuk. E kérdésekről a közelmúltban jeles szakemberek folytattak vitát az Ethnographia hasábjain. Balogh István, 1976. 1 -62. p. 54. BKmL. 2. D. 8. 9. c. Kecskemét Polgármesteri Hivatal ír. Különkezelt iratok. 1928. 55. A szerzőnek azt a megállapítását, hogy a tanyásodás a XVIII. század végére a nem futóhomokos határrészeken teljesen befejeződött volna, túlzottnak véljük. Elnagyolt következtetése talán abból adódott, hogy egyik számszerű adatát tévesen értelmezte. A II. József-kori népszámlálásban a kintiakások lélekszámát összetévesztette a családfők, s ezekből következtetve a tanyaépületek számával. Ô ugyanis mintegy ezernek vette az utóbbiakat, holott a valóságban mintegy 250 körül mozgott csak mind a tanyák, mind pedig a tanyás vagy kertészcsaládok száma, a lélekszámuk lehetett 1000 körüli. Szabó Kálmán, 1935. 50-51. p. Vö: Thirring Gusztáv, 1935. 398-399. p.;Papp László, 1936. 111. p.
