Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kezdetei (1790-1848)

A KERTKULTÚRÁS TANYARENDSZER KEZDETEI (1790-1848) FÜR LAJOS A kertkultúrás tanyásodás fejlődésének négy szakasza látszik elkülönülni: más tényezők mozgatták 1848 előtt, 1848 után, a századfordulón, s a két háború közti időkben. Tanulmányunkban a kibontakozás kezdeteivel, a fejlődés első — a későbbiek szempontjából azonban igen jelentős - szakaszával kívánunk foglalkozni.

1 Természetszerűleg nem vizsgálhatjuk az alföldi szőlőtermelés teljes történeti útvonalát, hiszen a kezdetek a középkor századaira nyúlnak vissza. Különösen a Duna-Tisza-közén találhatók nyomok, hogy itt a törökvilágban s a megelőző századokban is már számottevő szőlőskertek lehettek parasztok és nemparasztok használatában. Kecskemét történetírója egyenesen azt állítja, hogy a homokon s éppen annak megkötése céljából már a 13—14. században is folyt szőlőtermelés.

2 Vahot Imre ugyancsak azt írta, hogy a szőlő- és gyümölcstermelés Kecskeméten „századok óta űzetik az Öreg-hegyen és Széktóhegyen". Ez utóbbiakat, írták később, valamikor a 17. században telepítették.

3 A Kecskemét-vidéki szőlőtermelés középkori eredetét hangoztatta később a vonatkozó szakterület mindkét monográfusa.

4 Mint ahogy találhatók nyomok a homokföldi szőlőtermelésre a középkor évszázadaiból a szomszédos Tiszazugban is.

5 Réginek mondható a nagykőrösi és ceglédi szőlőtermelés is, egyes feltevések szerint már az Árpádok korában kezdődött, de a török időkből elvitathatatlan adatokkal rendelkezünk. A nagykőrösiről az első feljegyzések a 17. század elején íródtak, s hasonlóan jelentős szőlőtermelés folyt ugyanakkor 1. A fordulat okairól jelezni itt annyit szeretnénk csak, hogy mögötte nem csupán a filoxera konjunktúrát teremtő, ösztönző hatása húzódott meg. Túl ezen, számos gazdasági-társadalmi, („gazdasági mentalitásbeli"), sőt oktatás- és tudománytörténeti mozzanatot is figyelembe kell vennünk. l.Hornyik János. 1860-1866. 1. köt. 164, 194. p. Hasonlóképpen vélekedett a múlt század második felének egyik jeles szőlész szakembere, Koritsánszky János is, aki a Kecskemét Miklós-telepi állami szőlészet igazgatója volt. Koritsánszky János. 1891. 163. p. Velük ellentétben viszont Papp László néprajzos azt állította, hogy megbízható adatokkal a szőlőtermelésről csak a törökvüág idejéből rendelkezünk. Papp László. 1936. 95. p. 3. Az esetek jórészében Vahot Imre cikkének 40 évvel későbbi újraközlését hasznosítjuk itt. KNKN, 1895. 129. p. A szóban forgó írás első alkalommal Kubinyi Ferenc - Vahot Imre: Magyarország és Erdély képekben. Pest, 1853-54. I-IV. kiadvány első kötetében jelent meg 1854-ben. A Kecskemétre vonatkozó fejezetet önálló könyvalakban is kiadták a szerzők. Uő. Kecskemét város leírása, Pest , 1854. Koritsánszky János. 1891. 166. p. 4. Bende László, 1929. 11-12. p. Szabó Kálmán, 1934. 10. p. 5. Botka János, 1976. 2. p.