Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában

tartják a római kori leleteknél. Véleményük szerint ezek már termesztett típustól valók és e területen a rómaiak nem hoztak különösebb fejlődést a cseresznyénél.

6 9 A római korból Közép-Európában már több leletet sikerült feltárni. Hazánkban a római korból két lelőhelyről került elő cseresznye kőmaglelet. Tác-Gorsium (Fejér m.) területén egy lakóház II. századi rétegéből 1 db mag.

70 Ezenkívül Budapest, III., Jablonkai u. 15. sz. alatt talált múmia sírból 4 db mag származik az i.sz. III-IV. századból (méretük: h: 11,2—12,9; sz: 8,7—9,9 mm). Recens vadfajok (h: 9 mm-ig) és termesztett fajták (h: 9—12 mm) méretével összehasonlítva feltétlenül bizonyítható, hogy a leletek már termesztett fajták csonthéjai.

71 Csehszlovákiából és Lengyelországból az i.sz. kezdeti századaiból cseresznye leletek nem ismeretesek. Ausztriából ie. 50— i.sz» 50-ig Nussdorfból (Wien) ismeretesek kőmag leletek (méretek: h: 7,7—9,8; sz: 5,7—6,5; v: 6,4—8,6 mm). Itt is két típus különböztethető meg, a gömbölyű és a hosszúkásabb alakú, kpenzendorfi magaslatról (Hartberg mellett, Stájerország) i.sz. 1—180-ig is kerültek elő cseresznye kőmagleletek.

7 2 A legjelentősebbek a Linzben talált leletek, melyek i.sz. 385—425 korból származnak. (A kőmagvak átlagmérete: h: 7,4; sz: 5,6—6,7; v: 73-9,0 mm). Alakjuk szerint két típusból tevődnek össze: az egyik majdnem gömbölyű, a másik — ez a kevesebb — kissé hosszabb alakú, hegyesedő. E leletek Felső-ausztriai vad- és kultúrcseresznyék magvaival összehasonlítva méretben és formában megegyeznek azokkal. H. L. Werneck véleménye szerint ez a késő római kori lelet helyi osztrák típusból származik.

73 A rómaiak az Alpoktól északra eső területre valószínűleg nemesebb fajtákat honosítottak meg, de maga a cseresznye háziasítása, termesztése a Duna térségében is — ahogy ezt Bertsch délnyugat Németországra elfogadja — egészen a késő neolit korig visszanyúlhatott.

74 A legtöbb római kori cseresznye kőmagleletet Nyugat-Németországban tárták fel. A Rajna alsó szakaszán Xanten-Colonia Ulpia településéből, az i.sz. I. sz. közepéről kerültek elő gyümölcsleletek, ezek közül 1 db szenesedett cseresznye kőmag is.

75 Aachenben az egykori római település feltárása során gazdag növényanyag került elő, i.sz. I. századból, köztük, 4 db sértetlen és 11 db sérült, nem szenesedett cseresznyekőmag is. (A 4 db átlagmérete 7,58 X 6,08 X 4,70 mm). A viszonylag kicsi méretek arra engednek következtetni, hogy ezek valószínűleg vadcseresznyétől, esetleg primitív kultúrfajtától származnak.

76 Neuss városában római katonai táborból i.sz. I. századból származó gazdag leletanyagból 64 db nem szenesedett kőmag képviseli a cseresznyét (átlagméretük 7,50 X 6,80 X 5,32 mm). A kőmagvak sima felületűek és a hasi varrat mellett 2—2 íves, lapos szegély fut. A környék recens vadcseresznye kőmagvainak mérete 7,67 X 7,54 X 6,20 mm. K. H. Knörzer összehasonlítása alapján megállapítható, hogy ezeken a helyeken a vadalakról gyűjtötték a cseresznyét a település lakói.

7 7 íréiben egy 69. Bertsch, K.U.F. 1949.113. 70. P. Hartyányi B.-Nováki Gy.-Patay Á. 1968. 44. ll.Patay Á.-Sz. Póczy K. 1964.135-146. 72. Werneck, H. L. 1956.116.; 1961. 111. 73. Wemeck, H. L. 1955. 22-23. 74. Wemeck, H. L. 1955. 96. 75. Knörzer, K. H. 1967. 343. 76. Knörzer, K. H. 1967. 49. 77. Knörzer, K. H. 1970. 74.