Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában
Nyugatnémetországban több lelőhelyről származó kőmaglelet enged következtetni arra, hogy a római korban már a szilvafélék a kedvelt és könnyen termeszthető gyümölcsök közé tartoztak. Saalburg római erődítményének kútjából (i.sz. 83—260) származó kőmagvak (41 db és 22 db töredék) három alakkörbe sorolhatók. A leletanyag 1. alakköre kiváló, termesztett kökényszilva4cőmagvait képviselik (h: 15,0—18; sz: 6,8—9,3; v: 10,0—13,0 mm) alakjuk ovális, kissé aszimmetrikusak, csúcsi részük hegyes, felületük hálószerűén gödrös kiképzésű. Recens anyaggal összehasonlítva a Hegi-féle rendszer szerint P. insititia var. pomariorum Boutigny-hoz sorolható. A 2. alakkör kőmagvai kisebbek, mindkét végük hegyesebben kiképzett, mint az előzőké (h: 13—16,5; sz: 5,8—8; v: 8,7—10,8 mm). Recens anyaggal történt összehasonlítás alapján a kőmagvak a cv. St.Julien szilvához hasonlítanak. A harmadik alakkör kőmagvai megegyeznek az előzővel, csak kisebbek (h: 10,3—12,3; sz: 5,6—6,4; v: 7,7—9,7 mm). 33 Rottweil régi városrészének régészeti feltárásai során egy római kori kútból (i.sz. 186 körül) igen sokféle növény maradvány került elő. E leletegyüttesből 3 db kökényszilva még (h: 16,1—18; sz: 7,3—9,0; v: 12,7—11,6 mm) az előző lelet 1. sz. alakkörével egyezik. Ezenkívül 13 db a 2. alakkörrel és 3 db mag a 3. alakkörrel azonos. A ringlószilva alfajhoz tartozó (ssp. italica Borkh.) kőmagvak is származnak e lelőhelyről (h: 10,5—12,7; sz: 6,2—8,0; v: 8,1—10,7 mm). A kőmagvak egységesek, szimmetrikusak, ovális alakúak, csúcsi részük gyengén kihegyezett, alapjuk lekerekített. A feltűnően széles, erősen domború, hasi varrat szegélye mindkét oldalról két jól kiképzett barázdával kísért. A kőmagvak nemes ringlószilvára engednek következtetni. A fenti leleten kívül még 15 db mag a valódi szilvát képviseli (h: 18,9—21,1; sz: 5,9—8,8; v: 10,8—12,0 mm). Aalenből egy római kori kútból előkerült kőmagvak, kökényszilvákhoz tartoznak. 34 Aachenben az egykori római településen az I. századból házi szilva kőmagvait is feltárták más gyümölcsmagvakkal együtt. 35 Neussban a nagy katonai tábor ásatásánál rendkívül sok gyümölcsmag jutott felszínre. Az anyag i.sz. I. századból való. E leletegyüttesben a házi szilvát csak 2 db mag képviseli (h: 16,7 és 18,4; sz: 10,0 és 10,6; v:6,0 és 6,1 mm.) Ezeknek alakja hosszúkás ovális, mindkét végük hegyes, felületük durva, gödrös. Formájukban megegyeznek a ma termesztettek kőmagvaival, csak a méretük kisebb, bár egy Mosel vidéki elvadult fajtával teljesen egyformák. 36 Butzbachban egy római kori kútból származó kökényszilva maglelet mérete és morfológiája megegyezik a saalburgi 1. alakkör kőmagjával és mivel a leletek kora csaknem egybeesik, ugyanakkor a lelőhelyek közötti távolság is csekély, így feltételezhető, hogy ugyanarról a fajtacsoportról van '37 szo. A rómaiak után a legközelebbi leletek már a középkorba vezetnek át. A középkorban a XIV. századtól kezdve a városokban, az úri birtokokon, várakban, kolostorokban már olyan gyümölcstermesztésről beszélhetünk, ahol a gyümölcsfákat tudatosan nemesítették (oltották), ültették, gondozták. Ezek általában bekerített, védett gyümölcskertek voltak. 33. Baas, J. 1951. 17-21. 34. Baas, J. 1974. 375-377. 35. Knörzer, K. H. 1967. 49. 36. Knörzer, K. H. 1970. 73. 31. Knörzer, K. H. 1973.94.
