Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában

hibridizáció minden jelét. Mindkét lelet arról tanúskodik, hogy e gyümölcsfajt a Dnyetrov—Prut területre Keletről, már a legkorábbi időkből behozták.

22 A rézkor végéről, a bronzkor elejéről előfordul a svájci tavak cölöpépítményeinél is a kökényszilva Wangen Bodensee lelőhelyről 1 db nem szenesedett mag (h: 10, sz:6, v: 5 mm). Ezenkívül Sipplingen—Bodensee cölöpépítményeiből gazdag maglelet került elő (h: 8—13; sz: 5—8,5; v: 4,5—6 mm) és Zürich közelében Pfäffikersee—Robbenhausen lelőhelyről 1 db mag (h: 12; sz: 10; v: 5 mm).

23 A bronzkorból és a korai vaskorból Magyarországon a lengyeli (Tolna m.) őskori telephelyről származik szilva.

24 A vaskorból, Dél-Morvaországból említenek szilvakőmagvakat.

2 5 Nyugatnémetországból Schwäbisch-Hall kelta településből nagyméretű kökényszilva kőmagvak származnak (h: 12—17 mm), amelyek bizonyára termesztett gyümölcsök magvai.

2 6 A római korból Magyarországon Tác-Gorsium település ásatása során II. századi hamurétegből 1 db szilva (Prunus sp.) került elő.

2 7 Balatonberényben IV. századi sírból házi szilva csonthéját tárták fel. Füzes M. véleménye szerint a besztercei szilvák őseinek tarthatjuk. Pannóniába valószínűleg a rómaiak által került.

28 Keszthely-Mosóház római kori temetője egyik sírkamrájának habarcsában egy szilva csonthéj lenyomatát is találták.

29 Rómaikori lelet Ausztriából is ismeretes, Linzben egy földtábor feltárása közben i.sz. 14—80 közötti időből 2 db kökényszilva, a Lovarda téren a Mitraeum szentélyének előterében 380—425 közötti időből gyümölcs áldozati leletek között számos szilva kőmag került elő. A földtáborból származó 2 db mag eredeti színét nem vesztette el, alakja ovális (h: 16,6—15,5; sz: 7,2—6,7; v: 11,3 mm). Werneck szerint e kőmagvak olyan kökényszilvától származnak, melyek a kelták közvetítésével kerültek e területre és itt meghonosodtak.

3 0 Az áldozati gyümölcsökből a szilvakőmagvak három nagy alakkörbe sorolhatók: valódi kökény szilvák, átmeneti formák és valódi házi szilvák. Az első alakkörön belül 8 típus található - a kerekded alaktól (h: 10,0-14,8; sz: 4,9-8,7; v: 7,6-11,7 mm) az ovális formáig (h: 11,4-16,2; sz: 6,2—7,4; v: 10,0—11,8 mm) képviselik e változatos alakkör típusait. Az átmeneti csoport már inkább a házi szilvához sorolható alakja és mérete alapján (h: 12,7-16,2; sz: 3,2—6,3; v: 6,8—8,7 mm), mindkét végük hegyes. A harmadik alakkörbe a valódi szilvák tartoznak. A kőmagvak mindkét vége hegyes, háti élük erősen kidudorodó (h: 18,0—22,4; sz: 4,4-6,9; v: 7,4—9,4 mm). Valószínűleg mindegyik típus már a rómaiak előtt is e térségben előfordult.

31 Ausztriából még Nussdorfból (Wien) is ismeretes rómaikori kökényszilva (Prunus domestica ssp. prisca Werneck) (h: 13,4; v: 8,8 mm).

32 22. Janusevics, Z. V. 1976. 185. 23. Bertsch, K.u.F. 1949. 109. 24. P. Hartyányi B.-Nováki Gy.-Patay Á. 1968. 28. 25. Werneck, H. L. 1956.116. 26. Bertsch, K.U.F. 1949. 109. 27. P. Hartyányi B.-Nováki Gy.-Patay Á. 1968. 45. 28. Sági K.-Füzes M. 1967. 96. 29. P. Hartyányi B.-Nováki Gy.-Patay Á. 1968.39. 30. Werneck, H. L. 1955. 54. 31. Werneck, H. L. 1955. 16. 32. Werneck, H. L. 1961. 108.