Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Nováki Gyula: Régi szántóföldek nyomai a Börzsönyben
következett be, közben gyakran ismét beerdősült. Az újra feltörést bárki szabadon elkezdhette, ezért ez többnyire új használót is jelentett. 1 5 A tárgyalt börzsönyi terület községeinek fennállása — az ország más részeihez hasonlóan — a XII—XIII. századtól oklevelekkel bizonyított. 16 Ehhez hozzá kell számítani az oklevelekben nem említett, de régészeti terepbejárásokkal megállapított sok X—XIII. századi települést is. 17 A környék tehát sűrűn lakott volt, bár nem nagy lélekszámú, hanem kisméretű lakótelepek helyezkedtek el az Ipoly balpartján. A hegyek lábáig terjedő, átlag 1,5—3 km széles lapos, dombos területet feltehetően teljesen kihasználták földművelésre és állatok legeltetésére. Az egész országra általánosított, XIV—XV. századi népességszaporodás feltehetően itt is bekövetkezett, így megnövekedett az igény az újabb szántóföldekre. Ez az első korszak, amikor a Börzsönyben már számolhatunk magasabban fekvő irtványföldekkel. A török időkben hol magyar, hol török uralom alatt állt a környék, a Börzsöny a végvári harcok színterévé vált. Három település végleg elpusztult, másik három hosszú időre elnéptelenedett. 1 8 Vidékünkön tehát az előző századokénál gyérebb lakosság élt, újabb irtványföldekkel nem számolhatunk, sőt a régiek nagy része is nyilván parlagon hevert, vagy újra beerdősült. Az élet csak a Buda visszavétele utáni időkben, 1700 körül lendült fel a Börzsöny területén is. Alakosság szaporodása, újra feltöltése részben német és szlovák ajkúak betelepítésével is meggyorsult. A XVIII. században ismét időszerűvé vált a régi irtványföldek újra feltörése, vagy újak létesítése és ez már térképekkel is igazolható. A legjobban lemérhető ez a bernecei 1779—1780. évi térképen (11. kép). Itt azonban a szántóföldek már egy hosszú folyamat kikristályosodott eredményeit rögzítették, három dimenzióban: a) A községtől Ny-ra, a jól termő és könnyen művelhető részen nagyüzemi, allodiális gazdálkodásra valló nagy táblák vannak (a község legnagyobb földesura a középkortól a legújabb korig mindig az esztergomi érsekség volt). b) A községtől K-re emelkedő fennsíknak a település felé eső részén már kisebb, de még ugyancsak jelentősebb összefüggő területek álltak művelés alatt. Ezek egy része kisebb birtokosok kezén volt (Huszár), nagyobbrészt azonban feltehetően a telkes jobbágyok művelték. A földrajzi adottságok alapján ezek is sokáig irtványföldek 15. Az irtványföldekkel és a velük kapcsolatos kérdésekkel a magyar szakirodalom már többször foglalkozott, itt most csak a legalapvetőbb megállapításokat összegeztem. Néhány fontosabb irodalom ezzel kapcsolatban: Soós I. 1941, Belényesy M. 1954, 1955, I960.; Balassa I. 1964.; Wellmann I. 1967.; Maksay F. 1971.; Szabói. 1947, 1948, 1975.; 1791-ben, majd 1807-ben az első erdőtörvények is életbe léptek. Ezek azonban - szakemberek hiányában - sokáig hatástalanok voltak (Csapodyl. 1963, 1964). 16. Első említések: Nagybörzsöny (Börzsöny) 1258, Kemence 1156, Bernece 1245, Baráti 1353, Hont 1220 (Bakács I. 1971. 56, 88, 92, 124, 132-133.). 17. Miklós Zsuzsa terepbejárásai 1972-1975 között (Nováki Gy.-Sándorfi Gy.-MiklósZs.). 18. Elpusztult Szentmárton (Ipolytölgyes határában), Ganád (Nagybörzsöny határában) és Orzsán (Vámosmikola határában), hosszú időre elnéptelenedett Zebegény, Nosztra (Márianosztra) és Tésa (MakkaiL. 1958. 99.)
