Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Nováki Gyula: Régi szántóföldek nyomai a Börzsönyben

rendeltetésű kősoroktól, mert utóbbiak elhelyezkedése és külső alakja a sánc-rendeltetés lehetőségét is felvetette. 1. Nagybörzsöny - Rustok hegy helyszínrajza. Alapszint köz 50 m 1973-ban a Magyar Mezőgazdasági Múzeum anyagi támogatásával ásatást végeztem a felvetődő kérdések tisztázására. Az őskori sáncot két helyen vágtam át. Az összeomlott faszerkezet nyoma elszenesedett fa és égett vörös föld alakjában került elő mindkét kutatóárokban. A sánc földjében és az egykori lakótelep belső területén előkerült edénytöredékek egységesen a későbronzkori Kyjatice-kultúrába (i. e. 1100—1000) sorolják a sáncvár korát, amilyenhez hasonló erődített lakótelepet a Börzsöny további öt, de még magasabb közeli hegyén is sikerült megállapítani.

3 A szántóföldek maradványai közül két kősort és két teraszt vizsgáltunk meg kutatóárkokkal, ezenkívül az őskori sánc egyik átvágása egyúttal egy további kősort is feltárt előttünk. A legtöbb kérdést a legmagasabban fekvő hegytetőt majdnem teljesen körbevevő kősor vetette fel (3. kép). Ez ugyanis a sáncokhoz hasonló fekvésű, különösen az É-i és K-i oldalon volna alkalmas a hegytető védelmére. Ny-i folytatása azonban már a felszíni jelenségek alapján is kétséget támaszt ez ellen. Az I. és II. kutatóárokkal ennek a kősornak a K-i részét vágtuk át, az eredmény mindkét helyen azonos volt (4. kép). 3. Az őskori sáncra vonatkozó feldolgozást 1.: Nováki Gy.-Sándor fi Gy.-Miklós Zs. A Rustok-hegyi ásatáson résztvett Miklós Zsuzsa.