Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
N. Kiss István: Bécs húsellátásának válsága (1770-1773) (Marhaexport, politika és profit)
Mint a mellékelt grafikonok 42 mutatják, a vágósúly és az ár meglehetősen párhuzamosan mozgott; a kiugróan magas húshozamot mindig átlagon felüli ár kísérte, mint pl. 1771. márciusában, 1772. áprilisában, vagy júniusában. Néhány hónapban ennek ellenére kisebb-nagyobb eltolódás tapasztalható a súly és az ár párhuzamos mozgásában. Vágósúly- és áreltérés a 30 havi súlyozott átlaghoz képest, %-ban idő súly ár differencia az árban 1771 március 105,9 % 106,1 % + 0,2 % május 96,5 % 96,0 % - 0,5 % augusztus 95,4 % 101,8% + 6,4 % november 97,7 % 96,4 % - 1,3 % 1772 május 97,9 % 97,3 % - 0,6 % Ezek az arány-eltolódások a FLD és a marhakereskedők közötti csatározás forgandó szerencséjével magyarázhatók. A Habermayer testvérek többször is panaszolták, hogy az elszámolásnál becsapták őket, talán efféle esetekre vet fényt a fenti táblázat. Három hónapban 0,5—1,3 %-kal kevesebbet fizettek az ökrökért, mint az a vágósúly szerint kötelező lett volna! Akad azonban ellenpélda is: 1771. márciusában 0,2 %-kal, augusztusában pedig 6,4 %-kal többet kapnak állataikért, mint járt volna. Különösen az augusztusi eset feltűnő, amikor állatonként 3,46 forinttal többet fizetett a FLD, mint az a vágósúly arányában és a szerződés szerint járt volna. Ez a 6,4 %^os többlet 11 684 forintot tett ki. Sajnos, a rendelkezésünkre álló anyag nem magyarázza meg ezt az erős arány-eltolódást. 43 Mindez alig zavarja azonban a kép teljességét: a marhaszállítás minimális differenciáktól eltekintve, a szerződés feltételei szerint bonyolódott le. A folyamatos húsellátás egyik legfőbb akadálya a XVIII. században a tenyésztési időszak ritmusától és az időjárástól való függőség. Genf városában pl. a XVIII. század elején január, február és március hónapokban kétszer akkora volt a marhafelhajtás, mint a többi hónapban. Az 1770-es évekre kiegyenlítettebb lett a felhozatal, de december, január és április folyamán még így is 16 %-kal több ökröt vágtak, mint egyébként. Ahol a húsellátást elsősorban a közvetlen régió biztosítja, mint Genf 42. Lásd F/II. 43. Tény, hogy 1771 augusztusában nagy tömeg marhát (3377 ökör) hajtottak Bécsbe és bár a vágósúly - mint nyári ökröknél általában - csak a kötelező súlyhatár alsó szintjét érte el, a Habermayerek megkapták a teljes vételárat, azaz ökrönként 52,5 forintot. Ebben az esetben feltehetően valami, a konkrét helyzetből adódó, rendkívüli jelenséggel van dolgunk, pl. olyan megegyezéssel, vagy kötelezettséggel, amit a felek csupán szóbelileg rögzítették. A Haupt Lieferungs und Empfangs Extract-ban azonban ilyenről nem történik említés. AG 1773. No 2490.
