Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
N. Kiss István: Bécs húsellátásának válsága (1770-1773) (Marhaexport, politika és profit)
Mixta-t vezető Hofmarschall-t. 26 A Badenthal ügy rendezése égető gazdasági-politikai kérdéssé vált. Az egyeztető tárgyalás, mint azt az akták keltezése igazolja, április 20-tól május 21-ig tartott. 27 Badenthal, ártatlanságát hangoztatva, a hitelezőket 360 000 helyett csupán 75 000 forinttal kívánta kielégíteni, s ajánlatot tett a magyar marhakereskedőknek további hízott ökrök átvételére, darabonként 45 forintos áron! Válaszukban a creditores arra hivatkoznak, hogy egyrészt „idén már nem áll módjukban a marhahajtás", másrészt Badenthal árajánlata nevetséges, hiszen jelenleg az ökör átlagos ára a pesti piacon 57,5 Ft, s ez nem is olyan hízott marha, mint amilyet a FLD igazgatója 45 forintért követelne. Badenthal a már leszállított ökrök vételárával még adósuk, ennek kiegyenlítését kérik. A Commissio Mixta sorozatos tárgyalások után a következő javaslatot terjesztette őfelsége elé: létesítsenek pénzügyi alapot a magyar hitelezők kifizetésére, melyhez a Habermayer testvérek 20 000, Badenthal 60 000 és az államkincstár 120 000 forinttal járulna hozzá. A kincstári támogatást a horvát adó növelésével fedeznék. A magyar kancellár különvéleményében hangsúlyozta, hogy a kincstári hozzájárulást is Badenthal-nak kellene befizetni, aki hatalmas nyereségre tett szert. Kollowrat gróf, a Hofkammer elnöke, ugyancsak különvéleményt jelentett be: szerinte értelmetlen dolog a kincstárat efféle áldozatra kényszeríteni, annak kellene fizetni, aki a Húsellátási Igazgatóság működése során „az egyedül, tényleges haszonélvezőnek tekinthető, azaz von Badenthal udvari tanácsosnak". Mária Terézia sajátkezűleg írt érdemi döntése, 1773. május 20-án, a következő volt: „Ha előzőleg megbizonyosodhatom arról, hogy az itteni (ti. a bécsi) közönség húsellátását, — abban az esetben is, ha a (Húsellátási) Igazgatóság szerződése tovább nem lenne fenntartható — változatlan áron, újabb három éven át biztosítják; akkor és csakis ebben az esetben kész vagyok engedélyezni, különös kegyként, hogy a kincstár a javasolt összeget a hitelezőknek kifizethesse. Erre vonatkozóan kössenek szóbeli megállapodást Kollowrath-tal. Ezen kívül nem maradna más hátra, minthogy a hitelezőket ügyükben a törvényes eljárásra utasítsák. Mária Terézia". 28 Az egyeztető tárgyalás anyaga és a császárnő döntése néhány meglehetősen egyértelmű következtetésre ad lehetőséget. Eszerint 1. A FLD-nak az 1773 folyamán átvett ökrökért fennálló tartozását (370 000 Ft) csak részben, mintegy 200 000 forint erejéig kívánják kielégíteni. 2. Badenthal teljes anyagi csődje miatt ennek főterhét — adóemelés révén — az államkincstár viselné. 3. Mária Terézia csupán akkor engedélyezi a kincstári támogatást, ha a magyar marhakereskedők (creditores) vállalják a bécsi 6 krajcáros húsár további fenntartását. 4. Ez az álláspont azonban már tarthatatlan: az ellátás folyamatossága megszakadt, a marhaár magasba szökött. Badenthal ismert ajánlatában 45 Ft-ot kínál egy hízott ökörért, melynek kurrens piaci ára Bécsben addigra már 67,1 forint! 29 5. Bécs húsellátásának válsága állandósult. A FLD monopóliumra épülő politikáját már kormánykörökben is kritizál26. AG 1773. No 1538. 27. „pro hoc anno extra statum ponit Creditores administrandi boves". AG 1773. No 2490. 28. A magyar kancellár előterjesztésére adott Resolutio Augustea. (Kiemelés tőlem NKI). AG 1773. No 2490. 29. Pribram, A. F. 1938. 290.
