Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Mártha Zsuzsanna: A libamáj a magyar gazdaságtörténetben
libamájpástétomot is vittünk ki. 48 Akivitel adatainak e korrekciója után sem kétséges azonban, hogy a megtermelt libamájnak legalább felét akkoriban belföldön fogyasztották el. A második világháború, majd különösen a felszabadító harcok idején a hazai lúdállomány rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett. 4 9 Az egykor nagy lúdsűrűségű Tisza menti községekben elveszett az állományoknak mintegy 60 %-a, amit a körülmények alakulása folytán sok év alatt sem tudtak teljesen pótolni. Egykor virágzó lúdtenyésztő helységekben, mint Abonyban, Nagykőrösön, Lajosmizsén, Kecskeméten és Kiskunfélegyházán, a ludak száma az 1960-as évek elején sem érte még el a réginek 20 %-át sem, mégis akkor ott a lúdállomány országos viszonylatban egyike volt a legsűrűbbeknek. 50 Itt említjük, hogy az 1972. évi-harmadik — általános mezőgazdasági összeírás szerinti 0,7 milliós felnőtt, valamint 1,3 milliós napos és növendék liba március 31-i országos állományából Hajdú—Bihar megye 19, Békés megye 14, BácsKiskun megye 10 és Szolnok megye 7 %-kal részesedett. 51 * •* •* Az 1950-es és 1960-as évek fordulóján mezőgazdaságunk szerkezetében végbement üzemi változások sem hagyták érintetlenül a lúdtenyésztést. Különösen a nagy parasztgazdaságok megszűnése idézte elő a lúdlétszám nagyarányú visszaesését, mert azok túlnyomórészt olyan tanyagazdaságok voltak, amelyek viszonylag nagy legelővel és a ludakkal jól hasznosítható egyéb füves területtel rendelkeztek. 5 2 Akkoriban a Kiskunfélegyházától és Csongrádtól a déli országhatárig, illetve a Tiszáig húzódott hagyományos lúdtenyésztő vidékek állománya is kisebb lett. De Győr környékén, a Sajó és a Bodrog mentén sem volt az 1960-as években a ludak állománya fele sem a második világháború előttinek. A nagyüzemi baromfitenyésztés hazai megalapozásakor több lúdtenyésztő telepet létesítettek az országban, de ezek többsége hamar megszűnt. így a lúdtenyésztés fejlettsége elmaradt nagyüzemi baromfitenyésztésünk egyéb ágaihoz viszonyítva. A ludak megmaradtak az ősi primitív körülmények között, leánykáktól kísért legelgető libacsapatoknak. 5 3 Gyakran úgy merült fel a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán a nagyüzemekben ludakkal foglalkozni. 54 Jóidéig ki sem dolgozták a nagyüzemi lúdtenyésztés korszerű hazai eljárásait. A lúdállományok szükséges felújítása egyelőre a háztáji tenyésztésre maradt, az innen kikerült kislibák mennyisége azonban nem lehetett elegendő az országos állomány fenntartásához, még kevésbé annak gyarapításához. A naposliba emelkedő keresletének mintegy negyedrésze volt csak a háztáji tenyészetekből kielégíthető. A kistenyésztőknél azelőtt az alkalmi és a közös lúdlegelők biztosították a 48. Magyarország 1935. évi külkereskedelmi forgalma. 49. A hazai lúdállomány háborús vesztesége nem ismeretes, összes baromfiállományunk háborús csökkenése több mint 18 millió darabra tehető', de ennek fajok szerinti megoszlását a statisztika nem mutatta ki (Magyar Statisztikai Zsebkönyv. 1947. 226.). 50. Lacza B. 1962. 17. 51. Baromfiállomány. 1972. 47. 52. Szlamenicky I. 1961. 172. 53. Libamájtermelés és libatenyésztés. BI 1958. 172. 54. Süle S. 1957. 25.
