Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Matolcsi János: A bakonyi sertés XV—XVI. századi csontleletei Sarvalyon

6. Differenciál-diagram a sarvalyi XV-XVI. századi és a XIX. századi bakonyi sertés állkapocs-csontjának különbözőségéről I. = Hossza az utolsó előzápfogig (Id—P4); II. = Zápfogsor hossza (P

2

—M

3

); III. = Előzápfogak együttes hossza (Pi-P4); IV. =Előzápfogak hossza (P2-P4); V. = Valódi zápfogak hossza (Mj -M3); VI. = M3 hossza; VII. = M3 szélessége; VIII. = Testmagasság P

2-nél; IX. = Testmagasság M

2-nél; X. = A test legkisebb vastagsága (P

2-nél); XI. B A test legnagyobb vastagsága; XII. = Metszőfogsor szélessége; XIII. = A mandibula szélessége a két M

2-nél III. Egyes tulajdonságok és a testnagyság jellemzése Az alkati változások folyamatának mérlegelésével adhatunk magyarázatot a bakonyi sertés küllemének eltérő szakirodalmi leírására. A legrégebbi ábrázolást Csapó Lajos könyvében találjuk, ott még szálkás szőrű, ponty hátú, felálló fülű, hosszú orrú állatot láthatunk.

32 Monostori Károly a füleket már nagynak és lógónak tudja,

33 Ritzoffy.N. viszont félig konyultnak mondja.

34 Igaz, hogy a múlt század közepén kitömött bakonyi sertésnek felálló füle van (6. ábra), mégis azt hisszük, nincs kizárva, hogy az említett leírások mindegyikét a valóságból merítették. A küllemi megállapítások ugyanis lehetnek különböző korokból valók és vonatkozhatnak a fajta szempontjából nem teljesen tisztavérű egyedekre is. 32. Csapó L. 1888. 57. 33. Monostori, C. 1891. 12. — Ez a közlés kissé meglepő, mert az egy évvel korábban megjelent Kovácsy B.-Monostori K. könyvben az áll: „Fülei nem nagyok és ahg lógnak." 34. Idézi Hankó B. 1939. 33-34.