Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Matolcsi János: A bakonyi sertés XV—XVI. századi csontleletei Sarvalyon
vannak, nogy Hankó Béla még a második világháború előtt méreteket tudott felvenni a Berlinben őrzött bakonyi sertés koponyákon. 26 Később pedig kiegészítő méréseket végezve magam is aprólékosan vizsgáltam az 1841-ből való 1970 leltári számú koponyát, amelyet a Berlini Zoológiai Múzeum — kérésemre - 1959-ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak adományozott. A koponyavizsgálatok során nyert adatok képezték az összehasonlítási bázist a sarvalyi csontleletek fajtabeli hovatartozásának elbírálásánál. A berlini koponyákat jellemezve Hankó Béla az arcél (profil) vonalának behorpadtságát, a nyakszirt pikkelyének függőleges állását, a homlok domborulatát, valamint a szájpadlás előre kiszélesedő voltát emeÜ ki. 27 Ezek a jellegzetességek a 3 vizsgált koponyára általában érvényesek és kraniológiai vonatkozásban a XIX. század közepén élt bakonyi sertés fajtabélyegeinek tekinthetők. A kraniológiai sajátosságok azonban nem merülnek ki az itt vázoltakban, hanem kihatnak a koponya egész alakjára, formájára, az egyes részeknek egymáshoz való arányára. 2. XIX. századi bakonyi sertés-koponya (No. 1970) Az arányváltozások következtében például a Mezőgazdasági Múzeumban látható koponya elveszítette a vaddisznóéra jellemző régi formáját. Számottevő mértékben megrövidült, halántéktájéka pedig kiszélesedett. A járomívek (arcus zygomaticus) laterális kiterjedésükben domborúbbak lettek, így az agykoponya hozzávetőlegesen kereknek hat. Ezzel szemben az agykoponya a járomcsont (os zygomaticum) és az állcsont (maxilla) találkozásának tájékán hirtelen elkeskenyedik s a továbbiakban a nálánál hosszabb, keskeny arckoponyában folytatódik (3. ábra). A koponya tehát megszűnt ék alakú lenni. Frontális nézetben az agykoponyán megfigyelhettük a falcsont (os parietale) fejtetői részeinek jelentékeny összeszűkülését, amelynek folyományaként a két fejtetői vonal igen közel került egymáshoz. A másik idevágó megfigyelés, hogy a járomívet alkotó csontok (os zygomaticum és a processus zygomaticus ossis temporalis) a bázishoz viszonyítva nem 26. Hankó B. 1939. 52-56. 27. Hankó B. 1939. 34-35.
