Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Matolcsi János: A bakonyi sertés XV—XVI. századi csontleletei Sarvalyon

A feltárt sertéscsontok mennyiségi megoszlása A csontok megnevezése db Koponya (cranium) 28 Állkapocs (mandibula) 63 Fogak (denies) 42 Csigolyák és keresztcsont (vertebrae et sacrum) 12 Bordák (costae) 31 Lapocka (scapula) 40 Felkar csont (humerus) 22 Alkarcsontok (radius et ulna) 26 Elülső lábközép csontok (ossa metacarpi) 5 Medencecsont (ossa coxae) 18 Combcsont (femur) 12 Sípcsont és szárkapocs (tibia et fibula) 17 Hátulsó lábközépcsontok (ossa metatarsi) 1 Elülső és hátulsó lábtőcsontok (ossa carpi et ossa tarsi) 3 Elülső és hátulsó ujjcsontok (ossa digiti) 4 Végtagcsont-töredékek (fragmenta ossium extremitatis) 72 összesen 396 Az így is tekintélyes mennyiségűnek mondható csonttöredékek között egyetlen nagyobb összefüggő darab a 23/5. épületből előkerült koponyarészlet. Ez a koponyalelet főként a homlokcsont (os frontale) oralis feléből, a könny csontokból (os lakrimale), a járomcsontból (os zygomaticum), a halántékcsont (os temporale) jobb oldali töredékéből, valamint az állcsontból (maxilla) áll. A fogak közül a P

3 és a P

4 éppen váltódás állapotában van, az M

1 és az M

2 fogak pedig sorbanőttek. A fogak számából és váltódásából Ellenberger, W.-Baum, H. nyomán

8 arra a következtetésre jutottunk, hogy az állat elpusztulásakor 15 hónapos lehetett. A megállapítást alátámasztják Dorner Béla hazai adatai

9 a házisertések gyors és lassú fejlődésű változatainak fogváltásában mutatkozó különbségekről. A koponya nagysága megfelel az állat életkorának (2. táblázat). Méretei — amelyeket Duerst, J. U. nemzetközileg alkalmazott módszerével,

10 A. v. d. Driesch mérőpontjai szerint

1 1 állapítottunk meg - a lassú fejlődésű fajtához való tartozásról tanúskodnak. Kifejezetten parlagi jelleget tükröznek a könnycsont arányai. Az 1,26-os könnycsontindex tulajdonképpen a vaddisznóéhoz közelálló értéket jelez, noha a könny csont indexnek nem lehet kizárólagos és meghatározó jelentőséget tulajdonítani a háziállattörténeti kutatásban, miként azt régebbi kutatók tették. Ulmansky, S. például az 1,18—2,14 közötti könnycsont-index értékeket vaddisznó jellegzetességnek tekintette,

12 8. Ellenberger, W.-Baum, H. 1908. 234-235. 9. Dorner B. 1925. 152-157. 10. Duerst, J. U. 1926. 11. Driesch, A. v.d. 1976. 35-39. 12. Ulmansky, S. 1914. 20-32.