Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

P. Hartyányi Borbála: Középkori budai lakóház mellékgödrében talált növényi maradványok

A Vár területéről felszínre került csonthéjak mérete, eltérő alakja a középkorban több fajta hasznosítását feltételezi. A legutóbbi vizsgált csonthéjak mérete viszont arra utal, hogy a gyümölcs húsa aprószemű volt, nagysága a vad vagy kivadult fa terméséhez lehetett közel. A hazai régészeti ásatásoknál a középkorban a budai Vár területén új növényként jelent meg a sárga és a görögdinnye. A sárgadinnye korábbi előfordulásáról a Szihalom—Földvár bronzkori leletén kívül nincs tudomásunk. Az utóbbit viszont az ásató régész csak feltételesen tekintette sárgadinnye magjának.

46 Sajnos,a lelet újabb vizsgálatára ma már nincs lehetőség, s az sem ellenőrizhető, hogy azok a hamu között szenültek voltak-e vagy esetleg állati rágcsáló segítségével kerültek a leletek közé. Az Indiából származó, napfényigényes növénynek Ázsiában nyugat felé terjedve, Kis Ázsiában, Iránban, Anatóliában, Afganisztánban időszámításunk előtti évszázadokban több változata alakult ki, s terjedt tovább Európában. A múlt század szakírói szerint a honfoglaló magyarság Ázsiából hozta magával, s kedvező feltételek között terjesztette tovább. Nyelvészeti forrásokban a „dinnye" szó 1093-ban előfordult, viszont szláv eredetűnek tekintik.

47 Elkülönítve a görögdinnye nevétől, a sárgadinnyére 1273-ból származó Margit tanúvallatási jegyzőkönyvben találunk utalást.

48 Itt jegyezték fel, hogy a Vár közelében lévő Felhévíz településen (a mai Bem József tér) egy hétéves fiúnak, amikor eszméletvesztés után magához tért, a „szomszédasszony leánya hazaszaladt és sárgadinnyét hozott neki". Mivel az oklevelek szerint ez időben Felhévíz magyar lakosú mezőgazdasági település volt, valószínű a dinnye helyi termesztése. A termés középkori felhasználását a Hunyadi úton talált lelet is bizonyítja.

49 A Hess András téri sárgadinnye magvakat összehasonlítottuk a Dísz téri és az Úri úti leletekkel. Mivel korban valamennyi igen közel áll egymáshoz, az összehasonlítás, a magvak méreteinek eltérése arra utal, hogy e korszakban több változatát termeszthették a lédús „gyümölcsnek". A jelenleg vizsgált sárgadinnye magvak zömökebb, kissé kerekded, valamint hosszúkásabb, de keskenyebb típusúra voltak elkülöníthetők. Valamennyi különbözik a Dísz téritől, mert azok ugyan közel azonos hosszúságúak, de zömökebbek, színük sárga és vörösesbarna. Az Úri úti lelet viszont mindkettőnél kisebb méretű. 46. Foltiny J. 1870. 449-450. Al.Bárczy G. 1967. I. 48. Nagy T.-Győrffy Gy.-Gerevich L. 1975. I. 314. 49. /. Skoflek-I. Hortobágyi. 1975. 136.