Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Csöppüs István: Magyarország lóállományának alakulása az 1938—1944. években
e) A lóállomány alakulása gazdaság-nagyságcsoportok szerint A statisztikai adatok hiánya a lóállomány gazdaság-nagyságcsoportok szerinti alakulásának vizsgálatát ismét csak az 1920. évi országterületen teszi lehetővé (15. számú táblázat). 29 Megállapítható, hogy 1935-től 1942-ig az összállományból a 100 kat. holdon aluli üzemkategóriák részesedése valamelyest emelkedett (83,9 %-ról 85,7 %-ra), a 100 kat. holdon felüli gazdaságoké pedig kismértékben csökkent (16,1 %-ról 14,3 %-ra). A 100 kat. holdon aluli üzemkategóriákon belül a 0—5 kat. hold nagyságú birtokok lóállománya 1935-ben 115 614, 1942-ben pedig 161 747 volt. 30 A számottevő, közel 40 %-os létszámnövekedés következtében e birtokcsoport részesedése a lóállományból feltűnően megnőtt, 13,6 %-ról 18 %-ra emelkedett. Tekintettel azonban arra, hogy az említett birtokcsoport lóállományában szerepelnek a földdel nem rendelkező fuvarosok és mások lovai is és a háborús gazdálkodás következtében fellépett benzin-, valamint gumihiány miatt a fogatos fuvarozás konjunktúrája fellendült, ezért az említett birtokkategória részesedésének emelkedése az összállományból nem jelentette egyúttal az adatok szerinti mértékben a szegényparasztság tulajdonában levő lovak számának jelentős mérvű növekedését is. Sőt, a vizsgált időszak alatt a földdel rendelkező 0—5 kat. holdas birtokkategória lólétszáma 103 719-ről 90 932-re esett vissza. Az 1,2 %-os létszámcsökkenés jelzi, hogy már 1942-ben a katonai sorozóbizottságok működése főként a 0-5 kat. holdas, szegényparaszti üzemek lóállományának alakulását érintette kedvezőtlenül. 3. A vonóerő alakulása A vonóerő a mezőgazdasági termelés egyik alapfeltétele. A húszas-harmincas években bizonyos erőgépek terjedése az egyes munkaterületeken csökkentette az igásmunka jelentőségét. Elsősorban a nagybirtokokon hódított tért a traktorokkal történő szántás. Olyan gépek használata viszont, amelyek az emberi kézimunkát helyettesítették volna,kapálógépek, vetőgépek, aratógépek stb. —, alig mutattak fejlődést. Hasonló volt a helyzet a motoros erőre konstruáltak használatában is. így a továbbiakban jelentős szerepet kapott az állati vonóerő felhasználása a mezőgazdaságban. Ezért a vonóerő alakulásának vizsgálatánál két fő szempontra kell tekintettel lenni. Az egyik, hogy az ország vonóerő szerkezetére a többszöri területváltozás és a háborús események milyen befolyást gyakoroltak. A másik, hogy a vonóerőn belül az igaerő hogyan változott, illetve annak kihasználtsági foka mutatott-e fejlődést az 1920. évi országterületen 1942-ben 1935-höz viszonyítva. S harmadsorban azt vizsgáljuk meg, hogyan alakult a szántóföldhöz viszonyított vonóerő lóerőben kifejezve a megnagyobbodott és az 1920. évi országterületen. Az 1941. évi Magyarország mezőgazdaságának vonóerő szerkezetét tekintve, kedvezőtlen összetétel állapítható meg (17. számú táblázat). 31 A gőzekék és a traktorok lóereje 29. Saját számítás alapján. 30. Saját számítás alapján. MSK 112. köt. 1941. és MSÉ LI-LIV. köt. 1948. 31. A lóerő kiszámításánál a következő szorzókulcsokkal dolgoztam: 1 ló = 1,5 LE, 1 ökör= 1,2 LE, 1 tehén = 1935-ben 0,5 és 1942-ben - a leromlott erőállapot miatt — 0,4 LE, a gőzeke = 30 LE és a traktor = 9 LE. Farkas Á.: 1943. megfelelő oldalak. Az 1941. évi Magyarország tehénállományának kb. 25 %-át igázták. Közölte a MGI irattári anyag. MTAKI., valamint A békeelőkészítés mezőgazdasági anyaga.
