Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
P. Hartyányi Borbála: Középkori budai lakóház mellékgödrében talált növényi maradványok
A Hess András téri régészeti feltárásnál a növényi maradványok között legnagyobb számban a szőlő magját találtuk, s mennyiségileg ugyancsak elsőként szerepelt a három előbbi várásatásnál is. A leletek mellett a korabeli levéltári források is 16 igazolják, hogy ebben az időszakban a lankás budai domboldalakon általános volt a szőlőtermesztés, s a szőlő levét általában a termesztés helyén sajtolva,szállították a budai pincékbe. Jelen esetben, a maglelet előfordulási körülményeit figyelembevéve,a szőlő gyümölcsként került fogyasztásra. A jó tartású magvak nem szenesedtek el, morfológiai bélyegeik több szőlőfajta jelenlétét igazolják. A növényi maradványok közül igen sok apró füge aszmagot is sikerült szétválasztani. A növény (Ficus Carica L.) aszmagja a Vár területén folyó ásatásoknál közel azonos időszakból előzőleg két helyről került elő. 1 7 Mivel az aszmagok száma a korábbi ásatásoknál is számottevő volt, ugyanakkor az irodalmi forrásokban 1 8 a Gellérthegy oldalán kivadult fügecserjéket a múlt század végén és a század elején török származásúnak feltételezték, kissé részletesebben foglalkozunk ismertetésével. A közelmúltban Jeszenszky Á.-Kárpáti I. Magyarország kultúrflórája sorozatban megjelent tanulmánya dolgozta fel sokoldalúan a fügenövénnyel kapcsolatos ismereteket. Az eddigi kutatások szerint a meleg hőmérsékletet kedvelő Ficus nemzetséghez közel 2000 faj tartozik. Többségük Európa déli részén és Afrikában honos. Európában azonban csak a lombhullató Ficus Carica hasznosítható. Az utóbbi évekig hazánkban 125 fajtáját tartották számon, amelyek többsége olasz eredetű. Amíg a Kárpát medence védettebb domboldalain ma is inkább, mint érdekes délszaki növényt házikertekben kuriózumként termesztik, addig a nedves és forró szubtrópusi vidékek kivételével a trópusokon és szubtrópusokon nagy területen telepítik. A mediterrán éghajlatú vidékeken, főleg Kis-Ázsia, Észak-Spanyolország, Nyugat-Franciaország éghajlata alkalmas termesztésére, de Svájc, Ausztria, Dél-Németország melegebb tájain is megtalálható. 1 9 Gyümölcse fontos táplálék, magas cukortartalma miatt erjesztett italok készítésére is alkalmas, de gyengébb minőségű termését pörkölve kávé gyanánt hasznosítják. A biblia a gabona, az olajbogyó és a szőlő mellett a „Dicséret Földjének" legjobb termései közé sorolta. 20 Cato 21 részletes utasításokat adott telepítésének feltételeiről, ismertette a talajelőkészítés különböző módjait, a fügenövénnyel kapcsolatos különféle 16. Győrffy Gy. 1975. I. 324-325. 17. P. HartyányiB.-Nováki Gy.-Patay Á. 1968. 38. P. Hartyányi B.-Nováki Gy. 1975. 35. 18. Borhás V. 1891. 1. 7. A neves botanikus a Gellérthegy déli lejtőjén élő kivadult füge cserjékről számolt be. Ezek főleg azokon a helyeken maradtak fenn, ahol a török uralom alatt meghonosított fűszer és festőnövényt, a „török pirosító-t" (Peganum harmala L.) találta. Mivel a fügecserje korábbi hazai előfordulásáról nem voltak megbízható paleontológiái, régészeti adatok, a gellérthegyi fügecserjéket török eredetűeknek vélte. Hasonló okok miatt török származást feltételezett: Fialowszki L. 1902. 41-45. Klein Gy. 1912. 431-432. 19. Jeszenszky Á.-Kárpáti L 1963. 20. Szutoriusz F. 1905. 15., Surányi D. 1973. 313. 21. Porcius Cato M. 1966. 105., 157., 201. (ie. 234-149) a római Köztársaság sokoldalú egyénisége volt. Mint politikust, jogászt, hadvezért, a történetírás megalapítóját, mezőgazdászt ismerték. „De Agricultura" c. munkájában modellként mutatta be egy közepes nagyságú birtok évi munkaszervezését, leírta a legfontosabb növények - közöttük a füge - termesztését, tanácsokat adoU azok tárolására, értékesítésére.
