Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon

bizottság, az I. fokú közigazgatási hatóságnál működő borellenőrző bizottság, valamint az állami vegykísérleti, illetve a törvényhatósági vegyvizsgáló állomások szakközegei, jövedéki szempontból pedig a pénzügyőrség ellenőrizték. Mindezek jogosultak és kötelesek voltak az olyan helyiségekben, amelyek a bortörvény hatálya alá eső italok előállítására, kezelésére, elhelyezésére vagy forgalombahozatalára szolgáltak, a hivatali titoktartásra kötelezett szakértő bevonásával, akár karhatalmi segítséggel is, váratlan helyszíni szemlét tartani, az ott talált italokból és anyagokból mintát venni, az üzleti feljegyzéseket, könyveket, egyéb iratokat, számadásokat megtekinteni és azokról másolatot készíteni. Korábbi bortörvényeinkhez hasonlóan az 1924: IX. törvénycikk is kihágás elkövetéséért elzárással, illetve pénzbüntetéssel rendelte büntetni azt, aki bort hamisított vagy hamisított bort erről a minőségéről tudva, forgalomba hozott, míg a gondatlan forgalombahozó ellen csak pénzbüntetést lehetett — és kellett — kiszabni. Az 1924. évi bortörvény és 1929. évi novellája eléggé következtés végrehajtásának az a kedvező hatása mutatkozott, hogy az 1920-as évek második felében kevesebb volt a leleplezett borhamisítás, ami azok számának abszolút csökkenését is valószínűsíti. Az 1936. évi bortörvény Az 1924. IX. és az 1929: X. törvénycikk rendelkezéseinek végrehajtása növelte boraink külföldi eladhatóságát, mindamellett a borászati kémia fejlődése és az 1929—1933. évi világgazdasági válság újabb bortörvény alkotását tűzte napirendre.

60 A bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szóló 1936: V. törvénycikk kezdeményezésével a földművelésügyi kormányzat szintén boraink minőségének védelmét, külföldi versenyképességük fokozását kívánta szolgálni.

61 Az 1936. február 14-én kihirdetett törvény mindenekelőtt meghatározta, hogy mit szabad bor, vörösbor, siller bor, must, törkölyös must, szőlőtörköly, borseprő, keményborseprő (seprőtészta) néven forgalomba hozni. Továbbra is tiltotta, hogy bornak nevezzék az olyan szeszesitalt, amely nem a szőlő, hanem más gyümölcs levének erjesztése útján készült. E törvény 70 000/1936. F.M. sz. végrehajtási rendelete a csemegebor, pezsgő, habzóbor, fojtott must (misztella), törkölybor, gyógybor és borpárlat készítésének módját ismét pontosan körülírta.

62 60. Az 1924: IX. törvénycikknek újabb novellával kiegészítése helyett célszerűbbnek látszott a hatályos borászati joganyagot új törvénybe foglalni össze, amely mind az érdekelt termelők és borkereskedők, mind a végrehajtás ellenőrzésével megbízott hatóságok és más igazgatási szervek által könnyen áttekinthető. Az 1936: V. törvénycikk életbelépésével (1936. febr. 14.) az 1924: IX. és az 1929: X. törvénycikk hatályát vesztette. 61. Magyarország az 1930-as években a szőlővel beültetett terület nagysága szerint Európa 18 bortermelő országa között a nyolcadik helyen állt. Ha pedig a szőlővel beültetett területnek az ország területéhez viszonyított arányát tekintjük és ezt kereken 2,4 %-osnak vesszük, az európai bortermelő országok között az ötödik helyet foglalta el. Előttünk sorakoztak a kontinens sok bort termelő déli országai: Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Portugália, az utánunk következők közül pedig csupán Görögország szőlőterületének aránya haladta meg a 2 %-ot, a többi európai országé 1 %-on alul maradt. 62. A fojtott must (misztella) olyan ital, amelyben a must erjedését vagy továbberjedését legalább 92 térfogatszázalék szesztartalmú hibáüan borpárlat hozzáadásával megakadályozták.