Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon
nagy tételekben és évről évre lehetőleg azonos minőségű, legalább 13 Maligandfokos bort akartak nálunk vásárolni. 51 Nem könnyítette meg a borértékesítést, hogy az 1920-as évek elején még hatályban volt 1908: XLVII. törvénycikk előírta: a bort manipulálás nélkül úgy kell forgalomba hozni, amint a szőlőmustból természetes mivoltában erjesztés útján készül. Az időjárás azonban — mint tudjuk —, főként az augusztusi—szeptemberi napsütés vagy ennek relatív hiánya, rendkívül nagy befolyással van a borok minőségére. Márpedig a kedvezőtlen évjáratú bor szintén természetes bor, habár nem értékesíthető ugyanolyan előnyösen, mint a kedvező évjáratú. Az Országos Szőlő- és Borgazdasági Központi Kísérleti Állomás és a mezőgazdasági kamarák véleménye szerint nem kellett tehát borhamisító beavatkozásnak tekinteni egyes kedvezőtlen évjáratú borok javítását a kelendőség fokozása végett addig a határig, amíg szesztartalmuk az azonos borvidék kedvező évjárata borának szesztartalmát el nem éri. Ez a megfontolás lett alapja az 1924: IX. törvénycikk főbb rendelkezéseinek, hiszen a szeszfok emelése végett már az 1908. évi bortörvény is megengedte a must cukrozását. Az 1924. évi bortörvény, a tömegáru eladhatóságát növelni kívánva, mindenekelőtt megengedte, hogy sűrített must hozzáadásával a gyönge minőségű borból legföljebb 14 térfogatszázalék szesztartalmú, közepes minőségű bor legyen készíthető. 52 Utóbb az 1929: X. törvénycikk a 14 %-os szesztartalmat 12 %-ra szállította le, hogy a gyöngébb minőségű borok javításával ne támaszhassanak versenyt az eredetileg is jobb minőségűeknek. Megengedte az 1924. évi bortörvény a helytelen kezelés folytán hibás (beteg) borok javítását (gyógyítását) is ugyancsak 14 térfogatszázalék szesztartalomig, amit azután az 1929: X. törvénycikk szintén 12 %-ra szállított le. 53 A hibás borok javítására az 1924. évi törvény ízesítők (ingredienciák) hozzáadása nélkül előállított, legalább 92 térfogatszázalék szesztartalmú borpárlat felhasználását engedélyezte, úgy azonban, hogy ezáltal egy térfogatszázaléknál több alkohol ne kerüljön a borba. Az ilyen szeszezésnél a szőlészeti és borászati kerületi felügyelőnek és egy pénzügyőri közegnek jelen kellett lennie. 54 Csemegebor előállításához sűrített mustot vagy legalább 92 térfogatszázalék szesztartalmú, hibátlan borpárlatot volt csak szabad felhasználni. 5 5 A világpiacon szereplő külföldi édes, szeszezett borkülönlegességeket (a Sherryt, Malagát, Madeirát, Marzalát, 51. Tekintettel erre többen javasolták, hogy a borszó'ló' termesztését a másképpen aüg hasznosítható futóhomok kivételével mindenütt a helyi fogyasztás mértékéig korlátozzák, a felszabaduló területeken pedig térjenek át csemegeszőlő- és gyümölcstermesztésre. 52. Magyarországon első ízben az 1924. évi bortörvény engedélyezte a sűrített must felhasználását borjavításra és ürmösbor készítésére. Helyesen alkalmazva a sűrített must nem változtatja meg a bor eredeti jellegét, nem bontja meg alkotórészeinek természetes arányát. Az 1924: IX. törvénycikk hatálybalépése után állandóan szerepelt a piacon, mint az adásvétel tárgya. 53. A hibás (beteg) bortól, amelynek idegen ízét vagy illatát megengedett eljárással el lehet tüntetni, különbözik a meg nem javítható, romlott bor. Ilyennek kellett tekinteni azt a bort is, amelynek ecetsavban kifejezett illósavtartalma a törvényben megállapított mértéket meghaladta. 54. Távollétükben a bor szeszezése kihágásnak minősült. 55. A csemegeborok nagyobb extrakt-, cukor- és szesztartalmukkal, továbbá jellegzetes ízükkel, zamatukkal és illatukkal különböznek az egyéb boroktól; ezeknél sűrűbbek, olajosabbak. Az ürmös bor szintén csemegebor, amely más fűszereken kívül főzéssel belevegyített ürmöt is tartalmaz. A csemegeborok címkéjén, valamint a forgalombahozatalukat kísérő üzleti iratokon, nyomtatványokon fel kellett tüntetni a készítő, illetve forgalomba hozó cég nevét és telephelyét
