Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon

Alig egy év múlva a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium kettéválasztásával külön földmívelésügyi minisztériumot létesítettek (1889: XVIII. tc.). Ennek első vezetője, arra hivatkozva, hogy Franciaországban legutóbb új bortörvényt hoztak, szorgalmazta a régóta vajúdó magyar bortörvény megalkotását. Ehhez a kereskedelemügyi miniszter azzal a kikötéssel járult hozzá, hogy ő készíttethesse elő a törvényjavaslatot. Ilyen előzmények után a két minisztérium előadói részben átszövegezték az 1887. évi javaslatot, majd kiadták azt is a kereskedelmi érdekképviseleteknek észrevételeik megtétele végett. Az elkészült törvényjavaslat szerint bort nem volt szabad az olyan termőhelyről vagy szőlőfajtáról elnevezve forgalomba hozni, ahol nem termett, illetve amelynek levéből nem szűrték. Ha ellenben a bor eredetét, minőségét a valóságnak megfelelően tüntetik fel, a javaslat a mesterséges vagy műbőr forgalombahozatalát is megengedni kívánta. Ez meglehetősen elterjedt felfogás volt akkoriban. Jellemző, hogy a képviselőház 1889. november 14-i ülésén Herman Ottó az új földmívelésügyi minisztérium 1890. évi költségvetésének részletes tárgyalásakor elmondott beszédében úgy vélekedett, hogy komoly tudományos vívmány lesz, ha majd az emberiség elérkezik oda, hogy nem hagyományosan termelik a bort és a gazdának a kései fagyok miatt nem kell aggódnia, hanem alapanyagaiból gyárilag állítják a bort elő. Egyébként a törvényjavaslat a forgalomba hozható borok háromféle minőségét különböztette meg: a szőlőmustból erjesztett természetes bort, a friss törkölyből cukor és víz hozzáadásával készült törkölybort (csigert, lőrét) és a mesterséges bort e mineműségének megjelölésével. Figyelemre méltó, hogy a kereskedelmi érdekképviseletek többsége a gazdálkodás szabadságának nevében a borkérdésnek a törvényjavaslat szerinti mérsékelt állami beavatkozást jelentő rendezését sem helyeselte. így a miniszter a javaslatot az alapelvek további megvitatása végett a bortermelők és borkereskedők egy vegyes szakmai bizottságának adta ki, amely azt azután 1890. december 10., 1891. január 30. és április 3. napjain tárgyalta meg. Mindenekelőtt megállapították, hogy Magyarországon műbőrt nem készítenek, sőt a természetes borok olcsósága miatt az haszonnal nem is lenne folytatható. Szavazattöbbséggel végül mégis szükségesnek mondották ki, hogy törvénnyel tiltsák el a mesterséges borok előállítását, nehogy gyártásuk divatba jöjjön. Arról is tárgyaltak, hogy mit szabad és mit nem szabad bornak nevezni. Az a nézet alakult ki erről, hogy csak a friss szőlő levéből erjesztéssel előállított természetes ital legyen bornak mondható.

1 °i Ha bármely idegen anyagot tettek hozzá, a bort mesterségesnek kell minősíteni; csak tiszta szesznek vagy konyaknak a hozzáadását akarták megengedni. A bornak vízzel hígítása nem engedhető meg, a must „okszerű" vizezése ellenben igen. Ugyancsak megengedhetőnek tartották a bor festését pl. áfonyával, mályvával, de megtiltandónak véleményezték a fehér bornak vörösre színezését. A must cukrozását megengedhetőnek tartották, a borét már nem. Behatóan tárgyalták az aszuborok ügyét is.

11 Felmerült a kérdés, hogy szabad legyen-e mazsolaszőlőből borpárlat hozzátételével 10. Az értekezlet állásfoglalásához irányadóul szolgálhatott, hoy az 1880. évi július 21-i osztrák törvény tiltotta a műbőrök készítését, az 1889. évi augusztus 15-i francia törvény pedig kimondta, hogy mást, mint friss szőlőmustból erjesztéssel kapott szeszesitalt borként eladni nem szabad. 11. Az aszubor a mustnak vagy bornak a tőkén aszusodott, töppedt vagy nemesen rothadt szőlő cefréjére történt felöntéséből eredő lé szeszes erjesztése útján készült édes, testes, likőrszerű bor.