Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Csoma Zsigmond: Szőlészeti munkaeszközváltás Somlón
hazai kötött talajokra javasolnak. 42 A kétágút a XX. század elején már csak módosabb, úri szőlőkben használták. 4 3 A kétágú villáskapa csákányra volt állítva (lásd alább). Ez idézte elő, hogy mélyen bele lehetett vágni a földbe. Kétágút a helyi kovácsok is csináltak, de az urasági szőlők gyári készítésűeket 44 vásároltak szívesebben. A sümegi kapát hívták még hegyi kapának is, ekkor mindenki a sümegire gondolt - melyet nyitáson kívül minden kapálási alkalomkor használtak. Ez alakra nézve egy egyenlő szárú háromszög képét adta. Kapalapjának éle egyenes, nem ívelt — így ezzel is a köves talajhoz alkalmazkodott. E formát találjuk meg Magyarországon még Sümeg (Zalám.) és Kiscell (Vas m.) környékén. 45 Sümegi néven ezt a típust ajánlja a meczenzéfí vasgyár katalógusa is. A somlóiak ezt a kapatípust súlyuk és a kapaváll szélessége szerint különböztetik meg. A legnagyobb, legsúlyosabb kapa a 2,2 kg-ot is elérte. A kapaváll szerint 120, 140 és 180-asak (mm értendő ez alatt) voltak. A nagyságbeli különbségük árukban is megmutatkozott. A legnagyobb kapákkal öregek nem is tudtak dolgozni. A XX. század elején az 50 krajcárossal a fiatalok, a 42 krajcárossal pedig az öregek dolgoztak. A használatban a kapa 2-3 év alatt elkopott. Ekkor vagy megnádoltatták a helybeli kováccsal, 46 vagy a már kis kapa kikerült a hegyről kertkapának. Az elkopott sümegi kapát szívesebben használták az utolsó kapáláshoz. Ekkor ugyanis már csak sekélyen kellett kapálni. A kapákat a helybeli kovács készítette a XIX. században, de ugyanakkor a Dunántúlt ellátó Grác kapái is jelentősek. 4 7 Az uradalmak vaskereskedések kapáit vásárolták, melyek között a XIX. század végén a rimamurányi vasmű kapái is megtalálhatók voltak. 48 A XX. század eleje óta kezdték használni — először a hegy lábi részén — a huruló kapát. Állítólag a somlóvásárhelyi oldalon jelent meg először az uradalmi szőlőkben. Az új vásárolt kapákat a kovács állította be. Ez a kapanyél és a kapalemez által bezárt szög módosítását jelentette. Az új kapák csákányra álltak, vagyis merőlegesen, közel 90°-os szögben a kapanyélre. így kapálni csak a kétágú szarvaskapával lehetett. A kapalemezes kapákat ezért lapra állították, ami a kapalemez és a nyél által bezárt hegyesszöget jelentette. Ez a beállítás és hasonló terminológia más vidékeken is és más 42. pl. PÉTERFY J. 1950. 116. 43. Emlékeik szerint Eszterházy Mária somlóvásárhelyi szőlejében a XX. század elején 6 drb. volt. Inkey báró szőlejében is volt, és 1915-ig a Ruprek-féle szőlőben is dolgoztak vele. 44. Kétágút ábrázol WATHNER, J. 1825. katalógusában N° 13. 7-9. ábráján, de az 1844-ben alapított meczenzéfi vasgyár katalógusaiban is találunk. 45. BALASSA I. 1960. 163., „sümegi' néven található ez a kapatípus WATHNER, J. 1825-ös vaseszközkatalógusában. A típus és a típusnév állandóságát mutatja, hogy a Wathner-féle katalógus későbbi kiadója Tosch, J. az 1885-ös kiadásában is „sümegi" néven szerepel. TOSCH, J. 1885. 63., és 11. tábla Nr. 69. Ugyanakkor megkülönbözteti a celli kapát, amit külön ábrán és névvel közöl. TOSCH, J. 1885. 63., 11. tábla Nr. 98. Az oravicai hámor 1912-es katalógusa is különbséget tesz „czelli" és „sümegi" kapák között. A celli kapa éle enyhén ívelt és tömzsibb a sümeginél, mert a válla szélesebb. 46. VAJKAI A. 1938. 36. is említi Veszprém megye déli részéről a nádalást, és az 1813-as veszprémmegyei kovács árszabást is említi, ami Somlóra is vonatkozott. 47. CSORBA J. 1857. 77. Somlóvásárhelyen a XIX. század végén és a XX. század elején 3 kovács dolgozott: Kanki Géza, Zámbó József, Zsilabi Kálmán. 48. A múlt század végéről ilyen gyári jelzetű kapákat találtam.
