Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Pintér János: A kecskeméti „Miklós" szőlőtelep létrejötte és első évtizede

1884 elején megjelent a telep első árjegyzéke. Eszerint 1884 tavaszán a különböző borszőlő, illetve csemegefajtákból több, mint egymillió gyökeres vesszőt kínáltak eladásra 8—14 Ft között.

37 A következő évben a borszőlővesszők ezer darabját 5—10 Ft között, a csemegeszőlővesszőket ezrenként 12—20 Ft között kínálták, ismét egymillión felüli mennyiséget! Ezekben az árakban a csomagolás és a kecskeméti vasútállomásra szállítás díjai is benne voltak, a Kecskeméten feladott szőlővesszőket kedvezményes áron szállította a vasút. Az egyes borfajoknál 100 db, csemegeszőlőknél 10 db volt a legkisebb vásárolható mennyiség. A vásárlás meglehetősen körülményes volt. A vásárolni szándékozónak a minisztériumtól kellett kérnie az engedélyt a szőlővesszők vásárlására és egyben közölni a szőlőbirtok adatait, jellemzőit, stb.

38 Az engedélyt csak akkor adták meg, ha egy több pontból álló — alapjában véve hasznos — kötelezvényt aláírt. Csak olyan szőlővesszőket vásárolhattak, melyek az adott terület helyi, éghajlati és talajviszonyainak a legjobban megfeleltek. Az ültetéshez kötelező volt a földforgatás, az egyes fajták külön táblába ültetése, és a megfelelő sor- és tőketávolság figyelembevétele. A csekély emelkedésű lejtőkön, de főleg a lapályos helyeken ekével kellett a szőlőt művelni stb. Mindezeket az adott terület borászati vándortanítója ellenőrizte.

39 Ez a kötelezvény hamarosan formálissá vált, mert az előírások sem álltak a realitások talaján, hiszen például az ekés művelés megvalósításának is több — már korábban említett akadálya volt. Az agyonterhelt vándortanítók, akiknek egyenként 4—5 megye szőlészeti-borászati feladataival kellett megbirkózniuk, ilyen ellenőrzésekkel már nem foglalkozhattak. 1886 tavaszán már közel másfélmillió sima és gyökeres vessző jutott eladásra Miklóstelepen. Egy-kettőre el is kelt a gazdag választék, hiszen többszöröse is kevés lett volna. Ebben az esztendőben a borszőlőkből 17 kék fajta, 9 piros fajta és 39 fehér fajta vesszőt kínáltak eladásra. A csemegeszőlőknél még gazdagabb a választék: Chasselas fajták: 26 fajtában, Muscat fajták 31 fajtában, egyéb csemegék 52 fajtában álltak rendelkezésre, illetve keltek el.

40 Természetesen nem adták el az összes vesszőt. 1884-ben már saját vesszőállományból hozták létre a telep 20 kh területű, 32 táblában levő és 21 fajtából álló első európai fajta anyaültetvényét. A 21 fajta (több mint 60 ezer tőke) megoszlása a következő volt: 12 fehér borfajta (Olaszrizling, Rajnai rizling, Piros tramini, Piros bakar, Fehér bakar, Semillon blanc, Sauvignon, Ezerjó, Zöldszilváni, Piros veltelini, Sárfehér, Furmint), 6 vörös borfajta (Oportó, Cabernet sauvignon, Merlot, Nagyburgundi, Kadarka, York Madeira), és 3 csemege fajta (Chasselas croquant, Muscat luner, Piros dinka). A következő évben 17 kh-nyi területen amerikai fajtákat telepítettek: Ripariát, Jacquez-t, Solonist. Szintén ebben az esztendőben állították be a faiskolát két év alatt, az eredmény: 18 000 darab almaoltvány és 90 000 darab alma- és körtemagonc. 37. B. L. 1884. február 10. 38. OL. FIK. K. 168. 350. cs. 1885-5-62.220 62220/885. 39. OL. FIK. K. 168. 270. cs. 1883-5-207 56.283/883 40. OL. FIK. K. 168. 350. cs. 1885-5-62.220. A szőlőtelep jelentése 1086/85.