Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Pintér János: A kecskeméti „Miklós" szőlőtelep létrejötte és első évtizede
országi példák nyomán a figyelem a homokterületek, elsősorban a Duna—Tisza köze felé fordult. Mindez azért, mert bebizonyosodott, hogy a megfelelő homoktalajban (általában legalább 75 % kvarc tartalommal kellett rendelkeznie) a filoxéra nem él meg vagy ha odakerül is, elpusztul, ugyanis a könnyen omló homokban nem tud vándorolni, petéket lerakni. Ahogy a kecskeméti parasztemberek mondták ebben az időben: „a homok kiszúrja a filoxéra szömit". A homoki szőlőtelepítés jelentőségét az is aláhúzta, hogy ezáltal nagy kiterjedésű futóhomok területek megkötésére is lehetőség nyílott. Hazánk legnagyobb összefüggő homokterülete a Duna—Tisza köze volt. A közhasználatban — ezt a nézetet képviseljük mi is — a két nagy folyó, illetve a közöttük elterülő Kiskunság homokvidéke adja a táj jellegzetességét, melyet északon a Gödöllői-dombság, délen pedig a Bácskai-lősztábla határol. A Duna-Tisza közének éghajlati tulajdonságait vizsgálva azt láthatjuk, hogy a különböző éghajlati tényezők következtében „egész éven át nagy a bizonytalanság mind a légáramlás, mind a hőmérséklet, mind pedig a csapadék szempontjából". 3 A különböző irányból érkező szelek ellen nehéz védekezni. Tavasszal könnyedén elfújják a homokot, mert még nincs növénytakaró, és ugyanakkor kiszárítják a talajt, majd a következő hetekben-hónapokban a kisarjadt növényzetet borítják el. Mindez a szőlőültetést is igen megnehezíti. Ugyanakkor a napfényigényes szőlő termesztésére nézve igen kedvező a napsugárzás tartama és erőssége: „ ... a Baja—Kiskunmajsa—Kecskemét—Solt négyszög hazánk legnapfényesebb területe, ahol a napsütéses órák száma 2050 felett van". 4 A levegő hőmérsékletének szélsőségei szempontjából is tájunk áll az első helyen. 1901—1950 között itt mérték a második legnagyobb nyári meleget (Csongrád 1950. július 6: 41,6 °C) valamint a legalacsonyabb téli hőmérsékletet is (Kecskemét 1939. II. 17: 34,0 °C ) 5 . Gyakoriak a korai, illetve a késő fagyok is: a Duna—Tisza közén sokévi átlagban évente 14, Kecskemét és Kiskunfélegyháza környékén 17, illetve 18 alkalommal fordultak elő. 6 A csapadék általában kevés és bizonytalan, változó a zivatarok kialakulása, viszont gyakran kísérik ezeket jégesők, melyek a szőlőtermelés szempontjából korántsem közömbösek. 7 A talajvíz szerepe nagyon fontos a csapadékban szegény Duna-Tisza közén. Tájunk talajvízzel gyengén van ellátva, főleg déli részén, viszonylag bőséges a folyók mentén és Kecskemét körül. 8 A Duna—Tisza közének nagyrészét borító homoktalajok túlnyomó többségükben a meszes homoktalajok közé tartoznak. A meszes futóhomok igen szegény a három legfontosabb növényi tápanyagban (foszforsav, kálium, nitrogén), ugyanakkor jelentős mésztartalma igen kedvező a szőlőtermesztés számára. A hivatalos kormányszervek egyre nagyobb erőfeszítéseket tettek a filoxéravész elleni védekezés érdekében. 1879-ben létrehozták a Borászati Kormány biztosságot, melynek vezetője Miklós Gyula lett. 1881-ben felállították a budapesti Országos Filoxéra Kísérleti Állomást, élén Horváth Gézával. Az 1880:II.t.c. értelmében megyénként filoxérabizottságokat alakítottak a kártevő elleni intézkedések végrehajtására. 3. Asztalos I. - Sárfalvi B. 1960, 13. p. 4. U. o. 5. U. az 14. p. 6. U. o. 7. U. az 17-18. p. 8. U. az 19. p.
