Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
P. Hartyányi Borbála: Középkori budai lakóház mellékgödrében talált növényi maradványok
Prunus sp. 3 db. A csonthéjak közül 2 db megközelítően azonos nagyságú, aszimmetrikusan gömbölyded, mindkét végén kissé hegyesedő. Felületük az előzőnél kevésbé gödrös. Hasi varratuk közepesen széles, valószínű nedves közeg hatására nyílt szét. A Prunusok rendkívül nagy formagazdagsága miatt közelebbi faji meghatározásuk rendkívül nehéz. A recens fajokkal összehasonlítva leginkább a „mirabella" szilva csonthéjához hasonlók. Mérete: 1. Hossza: 13,0 mm, szélessége: 9,4 mm, vastagsága: 6,5 mm. 2. Hossza: 12,2 mm, szélessége: 8,8 mm, vastagsága: 7,5 mm. A harmadik csonthéj inkább hosszúkás, ovális alakú, két végén elkeskenyedő. Felülete érdes, hasi varrata kissé szétnyílt. Morfológiai bélyegei alapján valószínű a P. domestica alakkörébe tartozik. Mérete: Hossza: 16,2 mm, szélessége: 10,2 mm, vastagsága: 7,2 mm. VITACEAE (SZŐLŐ) családja: Vitis vin if era L. (Bortermő szőlő) 365 db. A lelet a fajon belül több fajta szőlőből származik. Jó megtartásúak, színük sötétbarna. A szőlő magja a táci római kori ásatástól kezdődően több helyen előfordult. Nagyobb arányú termesztése hazánkban valószínűleg ettől az időszaktól kezdődően indult meg. 9 I. Skoflek-I. Hortobágyi 1973. 137. A három, közel azonos korú budai kökény csonthéja között nincs nagy méret beli különbség. „ I hosszúság szélesség vastagság mm mm mm Bp., I., Úri utca 40. XIII-XIV. sz. 10,1 7,8 6,3 Bp., I., Dísz tér 8. XIII-XIV. sz. 8,0 6,8 5,3 Bp., I., Hunyadi út 22. XIII. sz. 94 8^0 A jelenleg vizsgált 1 db csonthéj azonban az előzőknél nagyobb, leginkább a Prunus spinosa ssp. fruticans 0Veihe/R. et Cam)-hoz hasonló. Pénzes I. 1950. 153-176. a Prunus genust, ezen belül a kökény változékonyságát vizsgálva, hívta fel a figyelmet a Prunus spinosa napjainkban tapasztalható rendkívül nagy alakgazdagságára. A szerző a P. spinosa ssp. fruticans összefüggő állományát fedezte fel az 1940-es évek végén a budai hegyekben a Farkasvölgy környékén, a váci Naszály hegy lábánál. Szerinte a kökény alfaja napjainkban is még azokon a helyeken fordul elő összefüggő állományban, ahol ősrégi kultúrában voltak. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a csonthéj méretben és alakban igen nagy hasonlóságot mutat a szerző által gyűjtött és leírt Prunus sp. cfrt. cyanosphera Domin. növény kőmagjával is. i.m. 160-161, 164. A növényt, amely az 1940-es évek végén Budán a Magasút—ördögorom felett kb. 30 méter hosszú, 8-10 m széles összefüggő bozótot alkotott, ugyancsak régi kultúra maradványának tekinti a szerző. A Prunus sp. cfrt. cyanosphera kőmagja a Pénzes A. gyűjteménnyel együtt a Természettudományi Múzeum Növénytárában nyert elhelyezést. Megtekintését ezúton köszönöm. A budai jogkönyv a középkorban a szilvát, a kökényt a „közönséges gyümölcsök közé sorolta" Relkovic N. 1905. 244., amelyet a gyümölcsárus kofák a Nagyboldogasszony templomhoz közel (a mai Hess András téren) árultak, i.m. 282. Az eddig felszínre került csonthéjak morfológiai bélyegei alapján valószínű, hogy a kökénynek már ebben az időben több változatát ismerték a középkori budai lakosok. 9. P. Hartyányi B.-Nováki Gy.-Patay Á. 1968. 10. A szőlőlelet részletes feldolgozására később kerül sor.
