Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kiépülése a századfordulón
„újvilág" pionírjai - mindenki a saját birtoka megfelelő helyére telepítette a sokszor csupán földbeásott putriját. Ez az első nemzedék a régi tanyás helyek első állandó kitelepülőinél is vállalkozóbb szellemű volt, és azoknál összehasonlíthatatlanul nagyobb erőfeszítésre kényszerült, mert a nélkülözhetetlen beruházások mellett még a föld árát is törlesztenie kellett". Amikor a szegediek — írja Bálint Sándor — Tázlár kietlen homokpusztáira értek, „tanyának, szőlőnek ott még híre sem volt. Éveken át nádtetejes hantházakban húzódtak meg. . . jobb híján a kocsit húzták és annak a csapásába ültették a szőlővesszőt". Volt, akit a tengernyi nélkülözés, viaskodás a homokkal maga alá gyűrt és elpusztított, de volt, akinek csillagát magasabbra röpítette. Tázlár határába 1881-be érkezett az első 7 szegedi család, közöttük az egyik Lázár Istváné. Mórahalmon Lázár Istvánnak mindössze 5 holdja volt. Eladta. Hat fiával és öt lányával vágott neki az ismeretlen világnak, s vett az 5 hold árából tázlári homokot. Amikor meghalt, a családjára már 640 holdat hagyott. 56 Kisebb fajta földreformot említettünk ugyan, a földrevágyók növekvő tömegéből azonban távolról sem jutott mindenkinek parcella. Az igénylők száma ha apadt is, el soha nem fogyott. Jól mutatja ezt, hogy 1919 elején, amikor a társadalmi rengések Kecskeméten is felélesztették az elesettek reményeit, 8000-nél több igénylő jelentkezett földért. 57 A gyümölcs- és szőlőkultúra tanyaszerű térhódításában fontos szerepet kell tulajdonítanunk a nem éppen tanyás, sokkal inkább nagyüzemi jellegű telepítéseknek is. Ezek a nagyüzemek rendszerint a legkorszerűbb eljárások alkalmazásával tűntek ki a táj agrárkultúrájának hagyományos színképéből, s az elsők között tértek át a nagyobb hasznot hajtó új fajták termesztésére. Példájuk kisugárzó ereje így nemcsak közvetlen környezetükre, de a távolabbi tájakra is igen serkentőleg hatott. Túl a példaadáson, munkaerő-szükségletük biztosítása révén is előbbre lendítették a belterjes tanyásodás folyamatát. A nagyüzemi telepek megművelésére ugyanis jelentős számú állandó és még nagyobbszámú alkalmi munkáskézre volt szükség; a gazdaságosság is azt kívánta, hogy a szükséges munkaerő valahol a telepek közvetlen környékén helyezkedjék el. A nagyüzemi szőlőgazdaságokat ilymódon vagy olyan helyen kellett létrehozni, ahol a szőlőkultúrás tanyarendszer már eleve fejlett volt, vagy pedig a pusztába telepített nagyüzem hozta szükségképpen létre maga körül a szakszerű munkaerőt biztosító szőlőkultúrás tanyahálózatot. Az első igazán nagyüzemi telepet a homokon nem a vállakozó nagytőke, hanem az állam létesítette: Miklós-telepen a vincellér iskolával egybekapcsolt 200 holdas korszerű szőlőgazdaság kiépítését 1883-ban kezdték el (s körülötte a meglévők mellé csakhamar újabb szőlős tanyák épültek). Az államit, mint láttuk, Wéber Ede helvéciai telepe követte, amely a későbbi évek során igen jelentős gazdasággá növekedett. Ezzel egyidőben határának keleti felében Kada Elek polgármester ösztönzése nyomán maga a 56. Balogh István, 1965. I. köt. 459. p.; Bálint Sándor, 1974. 424. p. 57. BKmL. Kecskemét városi iratok. Vegyes, kézirat. Wolf István 1926. 43. p. Számuk azóta, írja a körülményeket nem mindenben jól ismerő szerző, 1100-ra apadt az időközben megejtett parcellázások és a Nagyatádi-féle földreform révén. S ha így volt is, tehetjük hozzá mi, abban jelentős szerepe volt a rovásukra megváltozott társadalmi körülményeknek.
