Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kiépülése a századfordulón

megépült a házaknak, s az odatelepült közel 100 család szinte kivétel nélkül a Balaton-Felvidék szőlő termtiő falvaiból (75 család Zala, 13 pedig Veszprém megyéből) származott.

51 Később az új telep valamennyi tanyaháza is gazdára lelt ugyan, a tanyásodás azonban ezzel nem állt meg: számuk a környező homokszéleken mind nagyobb körökben terjeszkedve, tovább szaporodott. A mintegy 1000 holdon és igen gyorsan létesült szőlős-tanyás telep valósággal átdobta Kecskemét távolabbi nyugati határrészeire a szőlő kultúrát. Nem tudni, hogy hálából, tiszteletből, vagy éppen csak szokásból-e, de a telepet, amelyen az apró tanyás szőlők mellett ott állt Wéber Ede igen korszerű nagyüzemi szőlősgazdasága is, hatalmas pincészetével, az alapító származási helye után a közakarat Helvéciának keresztelt el — és így nevezi ma is.

52 Wéber Edét azonban nem csupán a hajlam s a szőlészkedés szenvedélye sodorta a homokra. Vállalkozása egyúttal tőkés természetű is volt, ő maga pedig egyike a kor vakmerő és kockáztatni is tudó kapitalista vállalkozóinak. A tőkével rendelkezők közül persze nem ő volt az egyetlen, kinek figyelmét a homokban rejlő anyagi lehetőségek ragadták meg. Talán nála is merészebb parcellázó volt a szegedi származású Ormódy Béla (1832-1917). Az 1890-es években magas kora ellenére igen fiatalos lendülettel vágott bele nagyszabású akcióiba. Előbb a horgosi nagybirtokos Kárász-familiától vette meg potom áron a mintegy 3000 holdas királyhalmi homokpusztát, amit azután pár holdas parcellákban adott tovább. A viszonylag alacsony, 30 és 60 Ft-os áron eladott 5 és 10 holdas parcellák megvásárlóinak csak 5 Ft-ot kellett előre lefizetniük, s a vételár fennmaradó részét 12 év alatt törleszthették le. A királyhalmi akciót az öttömösi, majd 1902-ben a pusztámérgesi homokbuckák felvásárlása követte. Az utóbbi lebonyolítására az ún. Veteti Társaságot hozta létre, amely a jászberényi közbirtokosságtól megvásárolt pusztán parcellázásával nagyarányú tanyásodást és szőlőtelepítést indított meg. Pusztamérgest is 5—10 holdas tagokban mérték szét, ugyancsak kedvezményes áron. Valamennyi pusztát tulajdonképpen azzal a célzattal vásárolta meg, hogy az új parcellatulajdonosok földjeikre szőlőt lesznek kötelesek telepíteni. Úgy tűnik azonban, hogy Wéber Edéhez hasonlóan Ormódyt sem csupán, nem kizárólagosan a profitszerzési lehetőség vonzotta. Mindjárt a vállalkozás kezdetén szerződtette Zauner Richárd szőlészeti szakembert, akit később Saághy László váltott fel. Feladatuk egyfelől annak az ellenőrzése volt, hogy a parcellavásárlók betartják-e a szőlőtelepítésre vonatkozó szerződésbeli előírásokat, másfelől ugyanakkor ingyenes tanácsot kellett adniok a földvásárló „ügyfeleknek", hogy azok a korszerű követelményeknek megfelelően tudjanak telepíteni, majd a telepítés után termelni. Ugyanakkor arról sem lehet megfeledkeznünk, hogy maga is szenvedélyes szőlőtelepítő lett.

53 51. BKmL. Kecskemét városi iratok. Vegyes iratok. 1891-1892. sz. n. A szerződés külön is hangsúlyozza, hogy a telep önálló községet nem képezhet, „köteles lesz Kecskemét közigazgatási hatáskörében maradni". 52. A telepi tanyások egy része később szövetkezeti társulást hozott létre, a szövetkezet élére a jobbmódú szőlősgazdák kerültek. Helvécián ma az ország egyik legnagyobb szőlőtermelő állami gazdasága működik, folytatva és ápolva a Wéber Ede és társai által meghonosított hagyományokat. Ide kívánkozik végül az is, hogy Wéber Ede egyik unokája, Wéber Aladár ma is a Helvécia melletti Ballószög egyik tanyájában él, s ugyanúgy mint nagyapja, ő maga is szőlőt és gyümölcsöt termel. 53. SzIKJ. 1892. 60. p.; Csongrád vármegye é. n. II. rész. 60. p.; Bálint Sándor (A szegedi tanyavilág), 9. p.; Börcsök Vince, 1970. 102-103. p. Pustamérges 1908-ig közigazgatásüag Kiskun-