Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kiépülése a századfordulón

ket adatszerűen sem felmérni, sem felbecsülni nem lehet Csupán a tényt rögzíthetjük: parasztok százai vették ki részüket a nagyszabású munkálatokból; akár a körülmények kényszere (szegényedés vagy szegénység) vagy éppen a sikeres példák ösztönző ereje hajtotta is őket. Nyoma e spontán módon folyó homokhódításnak ott maradt csupán, ahol az a szokványostól némileg elütött. Az 1880-as évek végén a Ceglédhez tartozó Csemő csupa homokos határa még puszta volt, s akkor néhány vállalkozó szellemű paraszt azzal próbálkozott, hogy oda szőlőt telepítsen. Sikerükön felbuzdulva csakhamar követték őket mások is, nyomukban valósággal mozgalom indult el. De szaporodtak a szőlők a ceglédi „nyomásokban" is; az 1888-ban szétosztott csengeri közlegelőkön néhány év leforgása alatt jelentős tanyarendszerű szőlőtermelés létesült.

39 Az utat szinte valamennyi homokos pusztán a spontán módon telepítők törték. De történt telepítés fordítottan is, mint pl. a Szabadkához tartozó Kelebia-pusztán. Itteni földjeit a város fölparcellázta, s a fölvásárló helybeli úri birtokosok oda szőlőt telepítettek, tanyákat építettek, szőlőikbe-tanyáikba pedig a szomszédos szegedi tanyavilágból fogadtak a szőlőhöz értő gondozókat. Miután ezek lassan összeszedték magukat, ők is földet vásároltak, s a földjeiken, saját tanyáik körül szőlőt telepítettek. Előbb szivárogva, majd a csapatostul áttelepülő szegediek szállták meg Harkakötöny, Balotaszállás, Szank-puszta és Pusztamérges tízezer holdakra menő elvadult homokvilágát. „A baromjárásokon tanyát építettek, szőlőt telepítettek", így lettek meghonosítói „a modernebb termelési technikának", egyben lehetőséget teremtve „kertészkedő hajlamaiknak is".

40 Kiskunhalas esete mutatja a legjobban, hogy milyen nagy számban özönlötték el a távolabbi tájak szegényei a homokpusztákat. 1850-ben a város több mint 12 000 lakójából 8700 volt református és 3700 a katolikus, 1900-ra azonban az arányok lényegesen megváltoztak: a mintegy 9000 főnyi református mellett 9700-ra nőtt a katolikusok száma. 1930-ra pedig az utóbbi felekezet végképp döntő fölénybe került: a mintegy 9100 református mellett a katolikusok száma, főként a bevándoroltak révén, 18 300-ra emelkedett.

41 „A Duna—Tisza közének futóhomokos pusztáit... így népesítette be — írta Balogh István — a szomszéd vagy egészen távoli helyek szaporodó szegénysége, amely mindennemű támogatás hiányában, csupán a saját erejében, szinte emberfeletti munkabírásában bizakodva, a saját birtok reménysége által kecsegtetve vállalta a hallatlan erőfeszítést, amit a futóhomok. .. megkötése jelentett".

42 Az igazsághoz tartozik persze, hogy a spontán módon telepítők között akadtak szép számmal ún. úri birtokosok is. Különösen most, a nagy konjunktúra idején. Nekik köszönhető — többek között — a szatymazi kertkultúra kibontakoztatása, ők voltak a kezdeményezői az itteni telepítéseknek. Kecskeméten sem mondható egyedinek dr. Tassy Pál és néhány társának kérelme. 1895-ben a kiépülő-félben lévő Helvécia mellett, közel a Kecskemét—Fülöpszállási vasúthoz nagyobb szőlőtelepet akarván létesíteni, azt kérték a várostól, hogy a ballószögi közlegelőnek eladásra szánt részéből 35 holdat nekik adjon el. Hiszen — adtak nagyobb nyomatékot kérelmüknek 3y. Pest-Piüs-Solt-Kiskun, 1910. II. köt. 376. p.; Cegléd, 1931. 286. p. 40. Bálint Sándor, 1974. 414-415. 417. p.; Csongrád vármegye, é.n. II. rész 61. p. 41. Papp László, 1940. 304. p. 42. Balogh István, 1965. I. köt. 459. p.