Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kiépülése a századfordulón
nevezték hát „vész"-nek. A filoxéra azonban nem egyformán sújtotta szőlővidékeinket, legnagyobb pusztítást a hagyományos bortermelő hegy- és dombvidéki körzetekben végzett. Védekezni ellene, noha többfajta eljárással is kísérleteztek 5 , alig-alig lehetett. Leghatásosabb ellenszere a kipusztult területek újratelepítése és új telepek létesítése volt. Mindez pedig messzeható következményeket vont maga után. Egyfelől ugyanis épp a századforduló körül tömegesen telepítettek a kipusztult régiek helyére olyan új (elsősorban amerikai eredetű, vagy azokra oltott) szőlőfajtákat, amelyek a filoxérával szemben ellenállóaknak bizonyultak. Másfelől a pusztítás addig példátlan méretekben bontakoztatta ki a filoxérával szemben immunis homokföldeken való szőlőtelepítést. A régi fajták helyett itt is új fajták hódítottak, s kötötték meg a futóhomokot. így vált a katasztrófa egyik fő elindítójává a homoki szőlőtermelés fellendülésének, jelentős eltolódást idézve elő a szőlőtermelés területi eloszlásában is. A statisztika adatai szerint 1896-ig éves átlagban 2462 hektár (több mint 4000 hold) új szőlőt telepítettek immúnis homoktalajra. 1892-ben 64 000, 5 év múlva közel 80 000 hektárra emelkedett az immunis szőlők területe. Tekintve, hogy időközben tovább csökkent a nem-immunis talajokon lévőké, a homoki szőlők részaránya 1896-ig 25 %-ról közel 36 %-ra emelkedett. Az 1895. évi mélypontról elindulva, újra emelkedni kezdett az ország szőlőterülete: 1900-ban 221 000, 1905-ben 257 000, 1910-ben 305 000, végre 1914-ben megközelítve az 1885. évi szintet, már 315 000 hektárra ment az ország szőlőállománya. Eközben természetszerűleg a szőlők területi eloszlásában mutatkozó arányeltolódás tovább fokozódott: a homoki szőlők részaránya 36 %-tól közel 43 %-ra emelkedett. Megvonva a területi átrendeződés végső mérlegét, megállapítható, hogy a századfordulón a filoxéra által kiváltott tényezők hatására is, a homoki szőlők részaránya közel, abszolút területi növekedésük pedig a korábbinak több mint a duplájára emelkedett. 6 A szőlőtermelésben bekövetkezett fordulat bízvást nevezhető történelminek. A filoxéra-vész következményeit érzékelte a korabeli államhatalom is. Osztálykorlátait ugyan átlépni nem tudta, de tőle telhetően jelentős támogatást nyújtott a bajba jutott termelőknek épp úgy, mint az új telepítőknek. Adóelengedésekkel s adókedvezményekkel segítették az újra és újtelepítőket. 7 Túl ezen, az állami telepekről — mint amilyen például az éppen ekkor létesült kecskeméti Miklós-telep volt — kedvezményes áron vagy ingyenes szőlővesszőt kaptak a telepítésekhez. 8 A filoxéra fordulatot hozó hatásával és következményeivel a korabeli hírlapok és a szaksajtó igen sokat foglalkozott. 9 Sajátos azonban, hogy a filoxéra nemcsak az országos méretű 5. Nálunk is kísérleteztek az ún. irtásos-gyérítéses, az elárasztásos és végül a szénkénegezéses eljárással, de nem sok eredménnyel. 6. Valamennyi számszerű adatot két statisztikai forrásból merítettük: Magyar korona, 1897. ül. köt. 28-31. p.; 34. p.; MSÉ. 1900, 1905, 1910, 1914. 7. Ilyen rendelkezéseket hozott - többek között - az 1883. évi törvénycikk. Magyar Törvénytár, 1883: XVII. tc. Az újonnan telepített szőlőkre 6 évi adómentességet adtak. 8. KNKN., 1890. 28-35. p. 9. Elegendő a Borászati Lapok vonatkozó évfolyamait ehhez átlapozni. Számos írás található helyi sajtótermékekben is, mint a Kecskeméti Lapok, vagy a Kecskeméti Nagy Képes Naptár korabeli évfolyamaiban.
