Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában
el. Általában az ültetett gyümölcsösök az úri birtokok és kolostorok tartozékai, amelyek közvetlenebb kapcsolatban voltak a természettel és természetesen sokkal kezdetlegesebbek is voltak, mint a későbbi korok gyümölcsösei. A gyümölcsfák nemesítése, gondozása viszont már szakmai felkészültséget igényelt, mely e korban egyre bővült. A királyi, egyházi, világi birtokviszonyok, a kereskedelem, a sarjadó szakmai tudás mind teret adtak a gyümölcskultúra fejlődésének. A középkorból kökényszilva és házi szilva leletek Magyarországból, Csehszlovákiából, Lengyelországból és Nyugatnémetországból származnak nagyobb számban. A méretek alapján megállapítható, hogy ezek a mai termesztett szilvákhoz igen közel állnak. A cseresznye és a meggy a középkori gyümölcskultúrában a szilván kívül a legelterjedtebb. Az őszibarack is a fent nevezett országokban aránylag nagy számban képviseli magát a leletegyüttesekben. Kőmagvai magas fokú kertkultúráról vallanak. A csonthéjas gyümölcsök közül a kajszibarack lelet a legkevesebb. Magyarországon néhány lelőhelyről kerültek elő kajszikőmagvak, de ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy más közép-európai országokban is termesztették.
