Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában

Lengyelországban Moldenhawer tanulmányában ismerteti a középkori gyümölcsleleteket, melyekben a legnagyobb százalékos arányt a cseresznye és meggykőmagvak képezik. A leletek többsége a XII-XIII. századból származik és a két fajt összevontan ismerteti. Gdanskból (XII. sz.) 824 db, Szczecinből (X—XI. század) 130 db, Opoléból (X-XII. sz.) 21 db, Wroclawból (XII-XIII. sz.) 989 db^ozmw-Ostrów Tumskiból 54 db kőmag képviselte e két gyümölcsfajt. Ezek a városok és környékük Opole kivételével még ma is a lengyelországi cseresznye és meggy termesztés főbb területei.

98 Az újabb ásatásokból is aránylag nagy mennyiségű lelet bizonyítja a két gyümölcsnem fontosságát a középkorban. Plock-ban a XIV. századi várkút tőzeges üledékéből 24 db meggykőmag (átlagméret: h:8,2; v:8,l; sz: 6,6 mm) és 11 db cseresznyekőmag (h:9,5; v:8,4; sz: 6,5 mm) került elő. Méretük termesztett fajtára enged következtetni.

9 9 Wolin Pomorski lelőhelyen a termesztett gyümölcsleletek között (IX—XI. sz.) elkülöníthető 3 db cseresznye és 61 db meggykőmag.

100 Wroclawban (Ostrow Tumski) végzett ásatások során 789 db egész, 56 fél meggy, valamint 34 db egész és 2 fél cseresznyekőmag került elő.

101 Gdanskból koraközépkori rétegből 205 db meggy- és 18 db cseresznyekőmag is származik nagyobbmennyiségű gabonafélékkel együtt.

102 Nyugatnémetországban Haus-Meer-Niederungsburg XI—XII. századi várának feltárása során gazdag növényi anyag jutott a felszínre. Cseresznyéből 1148 kőmag került ki a különböző mintákból (átlag méretük: h: 8,19; (7,0-9,3) sz: 7,34; (6,3-8,0) v:5,99 (5,5—7,0) K. H. Knörzer összehasonlító vizsgálata alapján megállapítható, hogy e leletek nagyobbak, mint a jelenlegi Nyugatnémetországban tenyésző vadcseresznyék (recens vadcseresznye átlaga: 7,6 X 7,5 X 6,2) de jóval kisebbek mint a termesztettek. Valószínűleg primitív kultúrfajtákból származtak a kőmagvak. A vadcseresznye az eredeti Alsó-Rajna menti vegetációnak a gyertyános tölgyesek növényvilágának tagja. A vadcseresznyét a település lakói innen gyűjthettek és nemesítették.

103 Neussban a XV—XVI. századi emésztőgödör feltárása során igen sokféle és nagy egyedszámú gyümölcsmag meghatározása volt lehetséges. 1012 db nem szenesedett cseresznyekőmag két típusba sorolható a méretadatok alapján (8,2 X 7,0 X 5,6 mm és 10,2 X 7,64 X mm). Recens anyaggal összehasonlítva az első típus méretei megegyeznek a vadcseresznyével, a második már egyértelműen kultúrcseresznyék típusát igazolja.

104 Persica vulgaris Mill Őszibarack A. de Candolle az őszibarack őshazájának Kínát tekinti. Kutatása során megállapítja, hogy a Kínában ősidőktől termesztett gyümölcsfa csonthéjas magvait átvitték a hegységeken át Közép-Ázsiából Kasmírba és Perzsiába, ormán Kisázsiába, Görögországba, majd Itáliába.

105 Vavilov az őszibarack géncentrumának az első, a „Kínai központot" 98. Moldenhawer, K. 1955. 73-74, 78-80. 99. Klichowska, M. 1961.457-463. 100. Klichowska, M. 1961. 457-463. 101. Klichowska, M. 1961.111-121. 102. Lechnicki, F. 1955. 259. 103. Janssen, W.-Knörzer, K. H. 1968/69. 138,140. 104. Knörzer, K. H.-Müller, G. 1968.145. 105. De Candolle, A. 1894. 230-239.