Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Vajkai Zsófia: Régi magyar dohányfajták és termesztésük (Juhász Árpád emlékanyag a Magyar Mezőgazdasági Múzeum adattárában)

Ezzel a módszerrel Juhász Árpád 10 éves munkával elérte, hogy a régebbi magyar dohányfajták (Debreceni, Kerti, Szuloki, Tiszai, Muskotály, Szegedirózsa, Kapa) fajtajellegének fenntartásával azok termőképességét és leveleik minőségét lényegesen javította, tehát termesztésüket gazdaságosabbá tette. Külön meg kell említeni még a kialakuló egységes fajtajelleget, mely a kezelést és szárítást megkönnyítette. Emellett Juhász Árpád mindig hangsúlyozta, hogy az egységes jellegű dohányra is más és más hatással vannak a különböző termesztési viszonyok: pl. a nitrogéndús talajon ugyanaz a dohányváltozat sokkal durvább leveleket terem; tehát a fajtajelleg nem változik, de más lesz a minőség.

39 A másik fajtajavító módszer a keresztezés, ahol a nyert utódokban mind a két szülőfajta jó és rossz tulajdonságai megvannak, tehát sok köztük az értéktelen. A jók kiválasztásával és fajtiszta szaporításával lehet a szülőfajtánál jobb dohányfajtákat kitenyészteni. A magyar dohányok keresztezése kétféleképpen történt: nagylevelű dohányokat tengerentúli finomabb jellegű dohányfajtákkal. E téren hamar el is értek sikert: pl. a Szegedirózsa és a Szumatra dohány keresztezéséből az ország délkeleti részeiben jó minőségű szivar- és pipadohány anyagot kaptak.

40 A Kerti dohányokat balkáni és keleti cigarettadohány-fajtákkal keresztezték, hogy az utóbbiak értékes minőségi tulajdonságai (íz, zamat, levélfinomság) a magyar cigarettadohányokba átvitessenek.

41 Az elmondottakon kívül Juhász Árpád nem győzte hangsúlyozni, hogy akármilyen dohányfajta termeléséről van szó, óriási fontosságú a helyes kezelés. Elődeinél nagyobb fontosságot tulajdonított a dohánymelegágy készítésének, a palánták kiültetésekor a növényi és sortávolságnak, a vetésforgónak, a bugázásnak, a dohánylevelek érési sorrendben való törésének, a színesítő és szárító eljárásoknak.

42 A Juhász Árpád munkássága óta eltelt időben megváltozott dohánytermesztésünk struktúrája, mint láttuk, az általa termesztett régi fajták helyébe újak léptek, s a dohánynemesítésnek is több járható útja van. Végigkövetve Juhász Árpád tevékenységét láthatjuk, hogy minden olyan dohánnyal kapcsolatos kérdéssel foglalkozott, ami a ma kutatóját is érdekli, s személyében a hazai tájkutatók egyik elődjét ismerhettük meg. Az ő összegyűjtött anyagának feltárása során nyüt lehetőség régi magyar dohányfajtáink s leromlásuk, majd a fajtajavítási kísérletek megismerésére is. 39. A kísérletek eredményeit az alábbi iratok részletezik: MMA I. 2365, 2401, 2407, 2411, 2422, 2425. 40. A Szegedirózsa és Szumatra fajta keresztezése nem Juhász Árpád munkája. Ezt Kerpely Kálmán Békéscsabán 1904-ben végezte és szelektálta. Juhász Árpád ezt a két fajtát a békéscsabai és battonyai beváltói körzetben ki- és elválasztotta a keverten termesztett Szegedirózsától. 41. Jelentés a kercsztezési kísérletekről. MMA I. 2433. 42. Juhász Árpád termesztői módszerei nyomtatásban is megjelentek. Ld. 2. sz. jegyzetet. *