Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Selmeczi Kovács Attila: Agrotechnikai változások a XIX. századi repceművelésben Magyarországon

tott, az eszköz használata nem lépte túl az alföldi nagybirtokok határát. Ennek kézenfekvő magyarázatát egy korabeli vélemény a következőképpen fogalmazta meg: „Részletesen ezen kocsikat leírni feleslegesnek találjuk, mert alacsonyságánál és szélességénél fogva úgy is csakis az alföldön, a sima talajjal egy magasságú széles utakon használhatók".

79 A repcevontató kocsi legelterjedtebb típusát a Falusi Gazda 1857, évi közlése alapján ismerjük. Az eleje felé szűkülő rakfelületet, amely deszkázott volt, és ponyvával terítették be, szükség szerint vendégoldalakkal is bővítették. Az alacsony vontatóra „négy ember rudasfa segítségével egy vontatót könnyen felteszen, s azt két marha legkisebb erőlködés nélkül vontatja a szérűhelyre".

80 A vontatókocsi továbbfejlesztése és olcsóbb kivitelezése Pivonkay Antal tiszaabádi tiszttartó nevéhez fűződik. 1856-ban megjelent részletes eszközismertetésében az újított konstrukció sokoldalú előnyét is felsorolta: az előző típusnál könnyebb, olcsóbb, nagyobb befogadóképességű, biztonságosabb mozgású stb. A közönséges szekérhez viszonyítva pedig összehasonlíthatatlanul gyorsabb és egyszerűbb a behordás.

81 4. Vontatókocsi repce betakarításához. FG 1857. 167. A vontatókocsi a magyar mezőgazdasági technika egyik jelentős találmányát képviseli, amelyet az alföldi uradalmak nagybani repcetermelése hívott életre. Agrártörténeti, eszköztörténeti jelentőségét növeli az a tényező is, hogy a repcetermesztésnek ez az egyetlen eszköze, amelyet nem kellett más növénykultúrától kölcsönöznie. Alkalmasságának és sikerültségének bizonyítéka, hogy hamarosan (már a XIX. század 79. NEUMANN M. 1894. 257. 80. HALICZKY J. 1857. 167. 81. Erről a szerző tapasztalata a következő: ,,Egy illy repcze-hordó szekérrel magával, már a múlt évben képes voltam egy hatlovas szérűt ellátni, úgy, hogy azontúl ágyazás közben az ökröknek még 3/4-1 órai pihenési idő is jutott: holott ezelőtt a régi 16 négy fogatú szekérrel, hat szérűt hatlovasat kora reggeltől, egész estig hajszolva az igákat, alig voltam képes meggyőzni." PIVONKAY A. 1856. 230. A közölt leírást és az ábrát változatlanul átvette és tovább propagálta KORIZMICS - BENKÖ - MORÓCZ 1856. 275.