Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Selmeczi Kovács Attila: Agrotechnikai változások a XIX. századi repceművelésben Magyarországon

hajtott. A sorok megkapálása csak a kisebb terjedelmű repceföldeken történt kézikapával, a nagyobb gazdaságok, uradalmak már a XIX. század első felétől fogatos lókapákat használtak erre a célra.

4 7 A monoki uradalom (Zemplém m.) tiszttartója szerint az 1840-es évek elején: „A vetés után néhány hétre, midőn a' repczeplánták 2—3 hüv. magasságúak, a' kapálóekét elő kell venni; a töltögető sept, végével vagy oct. elején alkalmaztatik először, másodszor pedig oct. közepe táján vagy végén".

48 Ha a repce sűrű növésű volt, a kapálást növény ritkítással kötötték össze, amit kézzel, de gyakrabban erre a célra kialakított sarabolós lókapá\ú végeztek el.

49 Az őszi kapálás után másik legfontosabb művelet a halmozás, töltögetés volt, a kapásnövényekhez szükséges halmozóeke segítségével. Az esetek nagyobb részében a gazdaságok csak egyszer töltögették fel a repcesorokat a tél beállta előtt. Tavassszal, amint az időjárás engedte, ismét megkapálták lókapával, majd néhány hét múlva a töltögetést megismételték.

50 Azonban a tavaszi töltögetés gyakran elmaradt, a kapálást sokkal fontosabbnak tartották; ahol lehetőség nyílt rá, megismételték.

51 A repcevetés egymás mellett élő kétféle technikája: a szórva vetés és sorvetés gyakorlata önmagától kínálta az összehasonlítást, ennek alapján az eredményesebb művelésforma kialakítását, elterjesztését. Magának a vetésnek munka technikája és gyorsasága tekintetében a hagyományos forma, a kézivetés bizonyult előnyösebbnek: korabeli számítások szerint ,,A' kézzeli szórásmódnál egy vető egy nap 10 holdat elvethet", míg ugyanezt a teljesítményt egy átlagos vetőgéppel, ahhoz szükséges lóval és három emberrel két nap alatt lehetett elérni.

52 Tehát a szórva vetés a nagykiterjedésű, több száz holdon repcét termelő gazdaságokban jóval olcsóbbnak és gyorsabbnak tetszett. Azonban az összhasonlításnál maradva, lássunk egy gyakorlati példát 1845-ből: ,,A' repcze, különösen az, melly sorba vettetett és töltögető ekével fel is töltetett, sokat ígérő".

53 A gyakorlati tapasztalatok és elméleti számítások, amint az 1830-as évektől egyre nagyobb számban megjelenő gazdasági publikációk tanúsítják, a repce sorművelése mellett törtek lándzsát. Ezzel együtt pedig a vetés gépesítését is propagálták. Az idevonatkozó írások a következő előnyeit sorolták fel a gépi vetésnek, a sorművelésnek a kézivetéssel, a gabonaneműek módjára való kezeléssel szemben: 1. Kevesebb vetőmagot igényel. 2. Egyenletesebb a vetés (sűrűsége és mélysége). 3. A sorközök kapálásával a gyomirtás eredményesebb (ennek következtében tisztább a termés). 47. Pl. a kisjenó'i uradalomban (Arad m.), ahol 1826-ban kezdték meg a repceművelést, 1832-től már lókapát, sorozót is használtak. MÉREI GY. 1948. 68. 48. KEBLOVSZKY A. 1843. 1483. 49. Az eszközről és elterjedéséről 1. KORIZMICS - BENKÖ - MORÓCZ 1858. 53. 50. NAGY J. 1865. 366. 51. GL 1853. 373; MG 1845. 891; MIKA O. 1891. 15. 52. HÖLCZEL J. 1846. 818. — Az ötsoros Garrett-géppel is a legjobb teljesítménynek számított napi 8—10 hold föld bevetése. Vö. 46. jegyzettel. — A sebesség szempontjából a szórvavetést előnyösebbnek tartja DENCH, J. A. L. 1970. 6. 53. PESTI J. 1845. 371.