Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Selmeczi Kovács Attila: Agrotechnikai változások a XIX. századi repceművelésben Magyarországon
is. 20 Amint egy reprezentatívnak tekinthető kortárs írja: „Nagyon kevés gazda vet repczét trágyázott fekete ugarba, vagy takarmány után félugarba, hanem rendszerint kalászos utáni kanugarba hozza" (Debrecen, Hajdú megye). 21 Az intenzív művelést, ezen belül is a gondos talajelőkészítést megkívánó repcének teljes egészében a gabonanemúek módjára való kezelése eredményezte, hogy pl. 1852-ben az Alföld sok határában 2-4 pozsonyi mérő repcét arattak holdanként, az átlagos 10—15 helyett. 22 Ez a rendkívül alacsony eredmény silány minőséggel párosulva azonban folyamatosan jelen volt, és kedvezőtlenül befolyásolta a magyar mezőgazdaság kapitalizálódásának, a megbízható piaci árutermelésnek kibővülését, megerősödését. 23 II. A XIX. századi repceművelés agrotechnikai változásai, a termesztés eredményességére való törekvés diktálta kísérletezések a vetés technológiájában meghatározóbban jelentkeztek. Ez konkrétan a kézi és gépi vetésforma viszonyában, a szórvavetés és sorművelés különbségében mérhető le. A XVIII. századi repceművelést — mint ahogy a gabonaneműek termesztését is — kizárólag a szórvavetés jellemezte. 24 Magyarországon a kézivetésnek a XIX. század közepéig megőrződött a jelentősége, 25 noha a gépi vetésre és sorművelésre irányuló kísérletezések éppen olyan korán jelentkeztek, mint Nyugat-Európában. A kézi vetésnél alapvető kívánalom volt, hogy a magot minél egyenletesebben szórják el, ezért helytelenítették pl. annak földdel keverését. 2 6 A kézi vetés technikájáról részletes ismertetést is ad egy bánsági tiszttartó az 1824—34 közötti időben folytatott nagyméretű repcetermesztés tapasztalatai alapján. A következőket írja: „Én legczélirányosabbnak tapasztaltam a' magot tisztán vetni, de kétszerre, és ha lehet másodízben keresztbe; vagy is tíz hold földbe szánt egy mérő repczének felével hosszába végig, a' másik felével pedig ugyan azon darab földet még egyszer, de már akkor keresztbe kell vetni. Vigyázni kell továbbá, mennyire csak lehet, hogy a' vetéshez a' vékonyabb újú vetők alkalmaztassanak, mert csak 4 újjal lévén szabad a' vető ruhából magot venni, a' nagyon vastag újúak semmit sem bírnak 4 újok közé szorítani; annál fogva kénytelenek lesznek mind az 5 újokkal bele markolni. Minél nagyobb erővel igyekszenek végre a' vetők a' magot elszórni, annál egyenlőbb lesz a vetés". 27 20. Részletesebben 1. SELMECZI KOVÁCS A. 1975. b. 21. SZŰCS M. 1882. 62. 22. DITZ H. 1874. 372, SELMECZI KOVÁCS A. 1975. c. 213-4. 23. KŐNEK véleménye szerint „a földnek elégtelen eló'készítése, a hiányos trágyázás, a magnak gondtalan kezelése teszi, hogy a bánsági repcze Európa valamennyi hasontermelvényei mögött áll; fó'hiba pedig, hogy a föld ereje szakadatlan egymásutáni termelés által okszerűtlen kimeríttetik." KŐNEK S. 1865. 176. — A magyarországi repceművelés éles kritikáját adja DITZ H. 1874. 371-2. 24. Vetése, művelése teljesen megyegyezik a gabonáéval. ROZIER 1775. 16-7. 25. Vö. LEIBITZER J. 1835. 50-1, BÜRGERE 1835. 83-4, BALÁSHÁZY J. 1838. 187, GL 1853. 372. 26. BALÁSHÁZY J. 1838. 187. 27. ZSAROLYÄNYI M. F. 1837. 65-6. - Alsó-Ausztriában „eggy 180 négy szegű ölnyi szántó földbe 7-8 fontig való magot szoktak vetni, olly módon, hogy a' mag vető a' földet kétszer járja meg" Gazdaságbéli 1796.131.
