Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Pintér János: Nyolc évtized Orosházán az agrároktatás szolgálatában

gazdálkodás céljainak szolgálatában állt. Hiányoztak a megfelelő képzettségű és ugyan­akkor a szocialista szemlélettel is rendelkező szakemberek. Ennek érdekében a középfokú agrároktatási intézményeket 1949-ben gimnáziumokká szervezték át, majd 1950-ben létrehozták a 3 éves mezőgazdasági technikumokat, melyeket az egyes tájak termelési jellegéhez alkalmazkodva igyekeztek szakosítani. Hamarosan újabb változás történt az oktatásban: a végzett technikusok 1 év gyakornoki időt töltöttek termelő üzemekben. Ebből már szinte automatikusan következett egy újabb előnyös intézkedés: 1954-ben a mezőgazdasági technikumok képzési idejét 4 évre emelték. 1956-ban a következő szakirányokban folyt technikus képzés: 1. általános mezőgazdasági, 2. erdészeti, 3. mezőgazdasági gépészeti, 4. állategészségügyi, 5. gyümölcs- és szőlőtermelési, 6. zöldség­es dísznövény termelési. 2 5 A mezőgazdaság szocializálása, a nagyarányú technikai, technológiai és kemizálási fejlődés következtében az 1960-as évektől kezdve megnövekedett a jól képzett mezőgaz­dasági szakemberek iránti kereslet. Ezért a technikumok tanterveiben, illetve szakirányá­ban e célnak megfelelően kisebb módosításokat hajtottak végre. Egy másik fontos intézkedés 1961-ben kormányrendelet formájában határozott a felsőfokú mezőgazdasági technikumok létrehozásáról. A termelőüzemek egyre jobban szakosodtak, szaktechni­kusokat igényeltek, ennek megfelelően a technikusoknak mélyebb, részletesebb ismere­teket kellett szerezniök, s a felsőfokú technikumok ennek az igénynek tettek eleget. Orosházán óriási változásokat eredményezett a felszabadulás. A földreform meg­alkotásában, a nagy politikai, társadalmi, gazdasági változásokban ez a vidék komoly, lendítő szerepet játszott. Érthető, hogy első időkben az oktatási problémák kissé háttérbe szorultak az országos gondok között. Orosházán szerencsére gyorsan és jelentősebb kár nélkül vonult át a front, bár a menekülő németek rengeteg gabonát és állatot hurcoltak el. Különösebb kár a mezőgazdasági középiskolában nem keletkezett. A Magyar Kommunista Párt helyi szervezete vezette községi tanács 1944 november 1-én, első ülésén elhatározta, hogy a hónap közepén a tanításnak meg kell kezdődnie valamennyi iskolába. Ez meg is történt. A mezőgazdasági középiskolában a tanári kar csaknem teljesen együtt maradt, így azután folytatódhatott a tanítás, de már új szellemben, az új igényeknek és követel­ményeknek megfelelően. Több mint két évtizedes kívánsága valósult meg a „legnagyobb magyar falunak" 1946 január 1-én: városi rangra emelték. 1948-ban megvalósult egy régi álom: felépült az intézmény új épülete a Vásártéren, s ezzel egy új mellék központú városrész kialakulása is kezdetét vette. Az 1949/50-es tanévben itt is mezőgazdasági gimnáziummá alakult a mezőgazdasági középiskola — egyben a kultusztárcától a Földművelésügyi Minisztériumhoz került — de csak két I. osztály indult növényter­mesztési tagozattal (42 fiú és 25 lány) a másik három évfolyam az időközben beolvadt Gazdaképzővel együtt Szarvasra lett áthelyezve. Megkezdte működését - ha nem is a legideálisabb körülmények között a diákotthon is. 1950-től kezdve a 3 éves Állat­tenyésztési Technikumban folytatódott Orosházán a középfokú agrároktatás. A tanári testületbe fiatal, új szellemű pedagógusok kerültek és idősebb, tapasztaltabb tanártár­saikkal hamarosan kitűnő kollektívát alkottak, megőrizve az iskola haladó hagyományait. Hamarosan növelték a diákotthoni férőhelyek számát további tehetséges, távoli tanyákon és falvakban élő parasztfiatalok számára teremtve továbbtanulási lehetőséget. 25. MG.T.ÉRT. 1956. márc. 6-7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom