Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

P. Hartyányi Borbála - Nováki Gyula: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig. II

Fonyód-Bélatelepen, a XV—XVI. századi Nagyvázsony-Csepely lakóház-törmelékei között és az ismeretlen korú pécsi leletben találtuk meg. Az első kender makkocska a kora vaskori Keszthely-vadaskerti sírból származik. Nem valószínű, hogy oda, mint fonalasnövény termése került, inkább a makkocska olajtartalma miatt volt a növénynek jelentősége. Ezt követően kisebb számban került elő a IX—XI. századi visegrádi, a XIV. századi Budapest I. Dísz tér 10, a sopronhorpácsi r.k. templom és a táci levéltári anyagból. A mai is ismert gyógy- és festéknövények közül ugyancsak van régészeti korból származó néhány leletünk. A fekete bodza magjának gyógyító és festő hatását bizonyára már korábban ismerték. Nagyobb mennyiség az Árpád—korból származó tihanyi Barátlakások két üregéből, a XIII-XIV. századi Budapest I. Dísz tér 8. kútkitöltéséből és a Hollókő-Vár XVI-XVII. századi rétegeinek feltárásánál került felszínre. Szórványosan jelen volt a XIII. századi Budapest I. Hunyadi utcai és a XVII. századból származó Székesfehérvár—Palotai út 5. sz. lakóházi leletben. A csattanó maszlag elsőként a pécs-nagyárpádi bronzkori lakótelepen került elő. Jelentősebb mennyiség volt a XVI—XVII. századi Hollókő-Vár növény maradványai között. A beléndek magját a XIII-XIV. századi Budapest I. Uri utca 40. kútkitöltésében találtuk meg. A gyógy- és festéknövényekre egységesen jellemző volt, hogy magjuk nem szenesedett el, s rendkívül töredékes állapotban csupán azok színtelen, vagy vörösesbarna váza maradt meg, annak bizonyítékául, hogy az összegyűjtött magvak főzete került felhasználásra.