Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Selmeczi Kovács Attila: A repcetermesztés alakulása a XIX. században Magyarországon
(Melléklet). 103 Az 1895. évi eredmények értékelése szerint „Repczét nagyobb területen csak a Duna jobb partja (Dunántúl) s a Tisza-mente nagy uradalmaiban termesztenek, így Fejér, Somogy, Sopron, Zala, Bács, Jász-N.-Kun-Szolnok, Zemplén, Békés, Bihar, Hajdú, Szabolcs, Szatmár, Temes és Torontál vármegyékben" 1 04 A XIX. század elejének és végének termesztéskörzeteit összehasonlítva, azt látjuk, hogy a történetileg legjelentősebb repcetermeszto bánsági terület (Torontál és Temes megye) mindvégig megőrizte vezető szerepét. A század elején utánuk következő Tolna megyében a repce viszont erősen visszaesett, 1895-ben termesztésterülete az országos (0,45%) átlagot sem érte el. Csökkent Csongrád, Baranya, Heves, Csanád és Fejér megye jelentősége is. Bács és Bihar megyében a század első harmadában kibontakozó repcetermesztés a század végére tekintélyes kiterjedést ért el. Békés és a Nagykunság megőrizte fontosságát. A század végére újabb termesztési tájak is jelentkeztek. Ezek között legfontosabb Zemplén és Hajdú megye. Az utóbbi súlyát Debrecen növelte meg, ahol az 1890-es években a repce vetésterülete a szántóterület 3,27%-ra terjedt ki. A század második felében Szatmár és Szabolcs megyében hódító repce csak a nagybirtokon vetette meg a lábát, a kisüzemek 1860-70-es évektől a napraforgóművelésre adták magukat. A század utolsó évtizedében a Dunántúlon erősödött meg a repceművelés, amit Somogy, Zala, Sopron megye jelentkezése tükröz. A repceművelés döntő súlyát a nagybirtok jelentette. 105 A repceművelés XIX. század végi gyors visszaesését a repceolaj iránti kereslet csökkenése alapvetően befolyásolta. Amint már szóba került a repceolaj a XIX. században elsősorban világítóanyagként hódított teret. A XIX. század második felében azonban a hagyományos világításban nagy változás következett be a kőolaj és világítógáz elterjedésével. Az új világítóanyagok először a közvilágításból, 106 de a század végére az olcsóbb és tisztább petróleumvilágítás, majd pedig a villany révén majdnem minden háztartásból kiszorították a repceolajat. 107 A repcetermesztés visszafejlődését az 1880-as évek közepétől az a tényező is meggyorsította, hogy a külföldről beözönlő különböző olcsó olajosmag a repce egyéb olajipari jelentőségét is megnyirbálta, ennek révén árát leszorította és kevésbé 103. A melléklet statisztikai adatai a MKOMS III. kötetének táblázatos kimutatásaiból származnak. 104. Északon és Erdélyben éppen nem, vagy csak igen kis területen művelik a repcét. MKOMS III. 15. 105. Még a két világháború között is átlagosan 89,8%-a volt a 100 holdon felüli gazdaságok kezén. Gunst P. 1970. 233. 106. Az 1850-es években már „...a repcze olajnak paraffin, photogene, pignolin s egyéb többé kevésbbé czifra gáz- s légszesz elnevezések alatt felléptetett szerencsés vetélytársai, melyek az olajt a nagyobb városok világítási teréről, hol a kormos olajlámpások csak nem régiben is mégoly szerényen pislákoltak, teljesen leszorították, s ez által sok, de igen sok e/.cr mázsa repcze ló'n feleslegessé". GL. 1859. 420. — Ugyanerre Reischer M. 1864. 21. 107. Vö. Bálás Á. 1889. 184., Selmeczi Kovács A. 1970. 108. — A repceolaj ára az 1950-«s években 19-20 forint, az 1880-as években már 10-11 forint körül mozgott. Rodiczky J. 1889. 10.
