Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Selmeczi Kovács Attila: A repcetermesztés alakulása a XIX. században Magyarországon

gazdasági irodalom fáradozásai ellenére használata a repce betakarításához az alföldi nagybirtokok határán nem terjedt túl.

5 7 4. Vontatókocsi repce betakarításához. FC 1857. 167. A XIX. század közepére a repceművelés kibontakozását az értékesítés és feldolgozás nehézségei számottevően befolyásolták. A nagy allodiumok saját olajgyárak felállításával kerülték el a repcemag értékesítésének problémáit (pl. Ercsi, Hódmezővásárhely). A dunántúli nagybirtokosok ausztriai olajgyáraknak adták el termékeiket,

5 8 amelyek azután Magyarországon értékesítették a repceolajat. A hazai olcsóbb repceolaj előállítása, és a kisebb birtokosok értékesítési lehetőségeinek biztosítása az olajgyárak számának gyarapítását sürgette.

59 Hogy az olajgyártás biztosítása milyen jelentős hatással volt a repcetermelésre, arról az 1846-ban Kolozsvárt felállított olajgyár, és annak működése hatására Erdélyben meginduló és gyorsan kiterebélyesedő repceművelés tanúskodik.

60 A jelentősebb termesztési körzetekben számos kisteljesítményű „olajtörő malom" működött a repce feldolgozására. Pl. a Tolna megyei Gyönkön a század első évtizedeiben 30 olajtörő malom esztendőnként 2500-3000 q olajat sajtolt, aminek egy részét Bécsbe 57. FG 1857. II. 167. — Debrecenben is általánosan használták csamesz néven. Szűcs M. 1882. 62. — Hódmezővásárhely körüli alkalmazásáról ír Neuman M. 1894. 58. Vö. 30. jegyzet. — A Károlyi birtok repcéjéből is ütött olajat az 1840-es években a heilbronni olajgyár, amelyet aztán nagyobbrészt Magyarországon értékesítettek. Kapitány S. 1847.7. 59. „Ne a repezemag, hanem az olaj menjen kereskedésbe!" MG 1859. 27. szám 436. 60. Elsőként Borsán, Mocson, P. Kamaráson, Záhon, Gyekében és Iklódon vetették a repcét az olajgyárral szerződött birtokosok több száz holdon. Kőváry L. 1847. 121. — L. még GL XVI/1. 1864.113., Nagy J. 1865.