Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Gunst Péter: Kelet-Európa gazdasági-társadalmi fejlődésének néhány problémája (Különös tekintettel az agrárfejlődésre)
Mindezek a hatások azonban, amelyek elsősorban magyarázzák azt a körülményt, hogy Kelet-Európa volt a világnak az a térsége, amelyik a többi területet megelőzve léphetett a nyugat—európaihoz hasonló útra, azoknál korábban vehette át a nyugat—európai fejlődés sok vívmányát, nem az egész kelet—európai táblát érintették, hanem elsősorban annak egyes körzeteit. Szinte kimondottan csak nyugati peremrészeit, Magyarországot, Lengyelországot, a Baltikumot, Horvátországot. Mindaz, amire fentebb utaltunk, vagyis Nyugat—Európa közvetlen gazdasági ráhatása igazán jelentősen csak ezeken a területeken mutatkozott meg. Sok tényező (pl. földrajzi fekvés) mellett ebbe az is belejátszott, hogy Magyarország, Lengyelország, Horvátország, a Baltikum népei közvetlenül a nyugati egyháztól vették fel a keresztet, s itt a római jog kizárólagosabban jutott uralomra, mint keletebbre. Elsősorban annak volt azonban szerepe ebben, hogy a viszonylag korai telepítések következtében, a nyugat—európai parasztok a legnagyobb tömegben ezeket a területeket népesítették be, e társadalmakban tehát már aránylag korán viszonylagosan sokkal nagyobb súlyuk volt, mint keletebbre. (Ez magyarázza e telepes parasztok nagy szerepét a lengyel vagy a magyar társadalomfejlődésben. A „német jog" körüli küzdelem Lengyelországban vagy a „hospes"-ek szerepe a magyar jobbágyság egységesülésében, illetve abban, hogy ez az egységesülés müyen szinten játszódott le, igen jelentős tényezője ez országok társadalmi fejlődésének.) Magyarországnál nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy a honfoglaló magyarok egy, a társadalmi fejlődésben már előrehíladt nomád pásztornép lévén, náluk a faluközösségek rendszere is másképpen jelentkezett, mint a többnyire letelepedett földművelő kelet—európai népeknél, hanem azt is, hogy az ország nyugati fele, Pannónia néven századokon át a Római Birodalom, majd később Nagy Károly birodalmának, s így a nyugat—európai típusú fejlődésnek is része volt, a kialakuló magyar államra a nyugati hatások tehát kezdettől fogva igen erősek voltak. Elősegítették ezt azok a nyugati szláv népek, amelyek az ország nyugati és észak—nyugati felén a honfoglaláskor éltek, s amelyeknek államait a nyugati társadalmi szervezet már jelentős mértékben áthatotta. A honfoglaló nomád magyarság a Dunántúlon nem elnéptelenedett, vagy üres területre telepedett, hanem egy olyan földműves társadalomra, amely mindezek következtében igen nagy hatással volt gazdasági, társadalmi és állami rendjének továbbfejlődésére. Ugyancsak szerepet játszottak mindebben a délnémet, francia és itáliai hatások is, részben az egyház, az Árpádok politikája következtében Magyarországra telepített nyugati feudális katonai elemek révén. (A nyugatias Dunántúl és a keleties Alföld különbsége és egymásrahatása nemcsak azt példázza, hogy egyes államalakulatok gyakorlatilag már kezdettől fogva két struktúrát is magukba foglalhattak, hanem azt is bizonyítja, hogy az ország nyugati felén élt szláv és más népcsoportoknak milyen nagy szerepük volt a magyar nép gazdasági—társadalmi rendjének formálódásában, s ez milyen jelentős, évszázadok múlva is megmutatkozó előnyt jelentett az ország számára 3 .) Nagyjából hasonló volt a helyzet Horvátországban is, 3. A magyar történeti kutatás mindmáig igen kevés figyelmet fordít az ország nyugati és keleti felének történeti fejlődésében megmutatkozó különbségekre, annak ellenére, hogy a települések jellegétől, a gazdálkodási rendszerektől kezdve a társadalmi viszonyokig és a folklórban megmutatkozó különbségekig számos jel mutat erre a kettősségre. A regionális kutatás hiányzik, annak ellenére, hogy a helytörténet terén számos kísérlet történt az üyen jellegű kutatásokra. A helytörténet (egy-egy falu, város, kisebb körzet története) és az országos átfogó vizsgálatok között azonban rendszeresen kimarad
