Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

Vlcskó Lajos - Für Lajos — Fábián Gyula: A mező-, élelmiszeripar, erdő- és vadgazdaságtörténeti múzeumi tevékenység fejlesztésének egyes kérdései

Az erdőtelepítési rendszerek és a fakitermelési módszerek fejlődése, az erdők minőségi összetételének javulása, az ipari fafeldolgozási lehetőségek körének bővülése, az ipari fahányad gyors növekedését eredményezte. Az ipari fahányad az 1925. évi 13,0%-al szemben 1965-ben már 59,9%-ra emelkedett és 1970-re gyakorlatilag megötszöröződött. Az ősi fafeldolgozási módszerektől kezdve fel kell dolgozni a bekövetkezett változásokat, bemutatva a faipar további fejlesztési lehetőségeit. Különös gondot kell fordítani azon speciális módszerek feldolgozására, bemutatására, amelyek az adott vidéken valamilyen különleges körülmény, behatás következtében kialakultak. Három jellegzetes tájat ismerünk Magyarországon, ahol az ősi fafeldolgozó iparnak hagyományai, régi eszközei még ma is megtalálhatók, Dunántúlon Őrség vidéke, ahol az elsavanyodott talajokon kifejezetten az erdő adta a kenyeret az itt élőknek; BorsodAbaúj-Zemplénben a Hegyköz ilyen ősi fafeldolgozó módszereket megörökítő táj, Heves megye északi részén pedig Nagyvisnyó környéke. A vadgazdálkodás kialakulását, az ember rendszeres védő, tenyésztő munkájának fejlődése szempontjából fontos bemutatni, a vadgazdálkodás gazdasági eredményeinek és új útjainak érzékeltetése mellett. Az erdő- vadgazdasági, faipari feldolgozások és kiállítások a fentiekben ismertetett gazdasági szempontok mellett elsősorban az ember és környezete, a természet védelmi szempontjait érvényesítsék. 2.6. Az élelmiszeripar Az élelmiszeripar története, múzeológiai feldolgozása — a többi ágazathoz viszonyítva — elmaradt. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum már egészen korai (1900-as évek eleje) időszakában megindította az un. mezőgazdasági iparok múzeológiai feldolgozását. Különösen ki kell emelnünk azt a ma is korszerűnek tekinthető felfogást, amely a kezdeti munkát jellemezte. Nevezetesen, hogy a mezőgazdasági- és az élelmiszertermelést egy folyamatnak tekintették. Igaz, hogy e felfogást inkább üzemi szempontból érvényesítették és kevésbbé vetítették a gazdasági ágazat egészére. A mai, további vizsgálódások szempontjából le kell szögeznünk, hogy az élelmiszertermelés szempontjából a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelést szerves egésznek, egységes folyamatnak kell tekintenünk. Ezért annak minden vonatkozását kölcsönhatásaiban is vizsgálnunk kell. Az élelmiszeriparral kapcsolatos múzeológiai munkát befolyásolja még az a körülmény is, hogy alig 20 év alatt — kialakul a koncentrált élelmiszeripar; — nagy, szinte forradalminak tekinthető technikai, szerkezeti fejlődés játszódik le benne Ezért a gyűjtőmunka megszervezése, az archívum kiépítése szinte az utolsó órákban történik. Állandó múzeumi kiállítással kell rendelkezniük a nagy hagyományú iparágaknak, mint a — malomipar; — cukoripar;