Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
Balassa Iván: Faktorok (közvetítők) Tokaj-Hegyalja XVIII. század végi és XIX. század eleji borkereskedésében
7. Factor: az az meghiteltetett Factor nélkül a' meg vett borokat senki sem egy bárosból a másikba vitetni szabad ne légyen a vevőknek biztositása tekintetébe. 8. A hite ellen vétett Factort a törvény szék ítélje szigorúan". 2 8 A tervezetet ugyanezen év október 7-én tárgyalta a megye közgyűlése és egyben felszólította a járások főszolgabíróit, hogy a faktorok visszaéléséről, ha ilyen adódik, rendszeresen tegyenek jelentést. A tervezetet azonban csak bizonyos módosításokkal fogadta el és ezt a jegyzőkönyvben rögzítette : „1. Városokban 15, faluban 9 választó legyen; helybeli szokás szerint menendvén a választás, 's helybeli környül állásokhoz a Factorok száma is, de nem több 2től 9ig. 2. Jutalmok legyen 100*°! 2 ft, feliben a vevő 's el adó által fizetendő. 29 3. Meg nem hiteltetett Factor bé avatkozását bé jelentő Factorok minden meg alkudt hordótól 5 ft büntetésnek 1/3 részét veszi, bár egyéb aránt Factor nélkül venni 's eladni szabad 's igy a Factor tudta nélkül meg vett bornak ki, vagy által viteléről szólló 7ik pont elmaradván e rendeletnek a szomszéd Vár megyékkel is közöltettek és Szepessel is." 30 Végre tehát a megye eljutott odáig, hogy a faktorok működését megfelelő módon szabályozza, ami egyben azt is jelenti, hogy szükséges voltukat elismerte. Az a tény, hogy megválasztásukat egy olyan bizottság látta el, melyben a szőlőbirtokosok különböző rétegei foglaltak helyet, azt jelentette, hogy csak olyanokat választottak meg, akik munkájában és megbízhatóságában nem kételkedtek. A tervezet már majdnem hatósági joggal ruházta fel a faktort, amikor az egyik városból a másikba a bor átvitelét engedélyükhöz kötötte. Ezt azonban a megye túlzásnak tartotta és nem fogadta el. A faktorok számának meghatározása itt már sokkal rugalmasabb és jobban alkalmazkodik a követelményekhez. Díjazásuk pedig százalékos, ami ugyancsak az újabb kereskedelmi elveknek felel meg, éppenúgy mint az, hogy a vevő és az eladó a közvetítésből eredő költségeket egységesen viselje. A faktorok e rendelet szerint valóságos céhet alkottak azzal, hogy a kontárokat feljelentsék és ebből még hasznot is húzzanak. A megye azonban a faktorok működésének kérdésében még ezután sem foglalt állást mindig egységesen, különösen akkor merült fel vita, amikor észrevették, hogy a külföldi kereskedők a termelők érdekeit képviselő faktorokban nem bíznak meg, a termelők pedig nem választották meg a kupecek faktorait. Éppen ezért csupán egy év telik el és a megye közgyűlése máris megállapítja: ,,A' választott Factorok végtére, hogy czélaránytalanok, a külkereskedőknek szolgalatjára nem rendeltethetvén más, tsak a' kiben bizodalmuk van 's kinek szolgalatjával élni akar - legfellyebb hagyattva meg a vendégfogadóknak, hogy a vevőt a bor birtokosához vezessék". Az előző évi 1468/1835. számú rendelettel kapcsolatban megállapítják: a megye által korlátolt factorok megszüntettesenek, 's kinek ki szolgalatjával tetszik élni megengedtettett". 31 28. Matolay G. 1842. (másolat). 29. A 2%-os alkuszdíj rendkívül magas, hiszen a XIX. század második felében 500 forintig 0.5, ezen felül 0.25%-ot nem haladhatta meg. „Az árutőzsdén a fő gabonaneműek alkuszdíja 2 Krajcár métermázsánként". A Pallas Nagy Lexikona Bp. 1893. 1:383. 30. SÁL. Zemplén vm. jegyzőkönyvei. 1835. 1468. sz. 31. Matolay G. 1842.
