Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)
P. Erményi Magdolna: Adalékok Magyarország XIX. századi gyümölcstermesztéséhez
szivesebben, melyekben a fáknak természetes termetekről tsak annyit erőltetünkel, a' mennyit az illyen fáknak tulajdon természetek és az okos, de rendes müvelés kívánhat. Legyen a mi kertünk vagy a Gyümöltsös kaszáló, vagy ... Gyümöltsös veteményes." 12 A hazai gyümölcspiac hiánya szintén nagy akadálya a gyümölcstermesztés terjedésének. A lassan fellépő gyümölcsigényt külföldi behozatallal pótolták. 1821-ben Nagyváthy János is hiányolja a hazai gyümölcs áruba bocsájtásának lehetőségét, „Hogy az utas oly ritkán talál mégis gyümöltsöt útjában: nem az az oka, hogy nintsen; hanem az, hogy Városaink és Piatzaink ritkák; és így akinek valamije van: nem tudja hol árúba kirakni". 13 A XIX. sz. első felében mégis megindult egy lassú fejlődés a gyümölcstermesztésben is, melyet a társadalmi és gazdasági helyzet bonyolult változásai, a lassú polgári átalakulás, a városok fellendülése vont maga után. Schwartner Márton 1 * statisztikus — más forrásokkal egybehangzó — megállapításai szerint a XVIII—XIX. sz. fordulóján az iparosok túlnyomó része ipari foglalkozáson kívül mezőgazdálkodást is folytatott. A 40-es évek elején Fényes Elek így ír: „Mesterembereinket még a nagyobb városokban is kirekesztőleg nem a müszorgalom, hanem nyáron inkább a föld és a szőlőmüvelés táplálja es igazán jó kézműveseket Pesten kívül csak keveset találunk." 15 A megélhetés forrása tehát a városokban és környékükön kettős; egyrészt ipari, másrészt mezőgazdasági. A városok területi terjeszkedésével, a mezőgazdaságilag hasznosítható terület egyre kisebbedett. E lecsökkent területen a lakosság élelmiszer igényeinek kielégítése miatt is szükségessé vált a belterjesebb művelésre való áttérés, melyre a zöldség és gyümölcstermesztés alkalmasnak bizonyult, ugyanakkor a város biztosította a felvevő piacot is. Ekkor kezdett — a városi élet fejlődésével — a gyümölcs árúvá válni. A természettudományok óriási előrelendülése maga után vonta a gazdasági tudományok, így a kertészet fejlődését is. Az új természettudományi ismeretek terjesztése mellett megindult a gazdasági ismeretek magyar nyelvű leírása. A gazdasági írók a külföldi gyümölcstermesztési szakmunkákat lefordították, sőt azokat saját hazai tapasztalataikkal ki is bővítették. A bevált szaporítási módszereket, fajtákat, termesztési eljárásokat külön kiemelték és gyakorlati tanácsokkal látták el a termesztőket. A nyugati hatás a gazdasági változások mellett segítette a gyümölcstermesztés fejlődését. Fényes Elek statisztikája alapján 1818-1827-ig külföldre 226 908 q nyers és aszalt gyümölcsöt, évente átlag 22 690 q-t vittek külföldre; ugyanakkor a behozatalban — ez a „harmincad lajstromából nem tűnik ki pontosan - kivitelünknél jóval tetemesebb lehetett, amit a Dunán ősszel leúszó, gyümölccsel terhelt igen számos hajó bizonyított. Az ország egyes területein, mint Sopron környéke, a dunántúli megyék, vagy a Szamos melléke és a Tiszahát, sok gyümölcs termett elsősorban szőlők között, ahonnan a gyümölcsöt a Tiszán és a Kőrösön keresztül juttatták az Alföldre. „Gömör megyében már nagy gyümölcsösök láthatók s néhol a szántóföldek mesgyéit is gyümölcsfák lepik el." A hazai gyümölcstermesztésre vonatkozó állapotokat mégis így összegezte: „Magyarország 12. Kisszán tói Pethe F. 1808-1813.11. 222-223. 13. Nagyváthy J. 1821. 172. 14. Schwartner M. 1809. 202. 15. Fényes E. 1842. 205.
