Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 (Budapest, 1975)

P. Erményi Magdolna: Adalékok Magyarország XIX. századi gyümölcstermesztéséhez

Nagyrozvágyon 1773. április 29-én, amikor nemzetes és vitézlő Borbély György kertjét bejárták a megbecsülök, akkor az alábbiakat állapították meg: ,...jól emlékezünk reája, hogy azon a helyen tiszta pusztaság volt egy nagy vadkörtvély és eperfán kívül, amidőn Nemzetes Borbély György Úr el vévén mostani Feleségét, hozzá fogott gyümölcsös fákkal be plántálni és azt alkalmazó kerítéssel tartani. Most pedig szorgalmatosan és vigyázva öszve járván a gyümölcsöst, találtunk két esztendős alma és körtvély Speciesü négy oltvánt. Két gesztenyefát, tiz esztendőst legalább. Cseresnye fát egyet, oltottat tiz esztendőst, tizenkét megy fát hat s hét, tiz esztendősöket. Oltott téli és nyári külömb külömb féle alma fákat. Tizenkét tizenhárom s több esztendős termő és sok virágokkal meg rakodott körtvei és alma fiatal élő fákat harminc idest Nro. 30. Birs alma fát hatot. Bercencei Virágos termő Szilva fákat száznyolcvanhat Nro 186, az apróbbakat nem számlálván és ezekhez egy torok nélkül való, sövénybül font, tapaszos fedél alatt levő aszalót."

3 (A kijegyzést VJadár Ferenc ny. technikumi igazgatónak köszönöm). A fenti felsorolásból érdemes kiemelni azt, hogy ebben a kertben oltvány- és magról kelt gyümölcsfák egymás mellett éltek. A fák száma általában kifejezi azt a mennyiséget, amit ezen a tájon későbben is tapasztalhatunk, itt is az alma és a körte mellett a szilva az uralkodó. A jobbágyok ebben a korban nagyjából ezen a vidéken elsősorban az irtványokon és a házuk mellett lévő kertekben telepítettek gyümölcsfákat. így Cigándon (Zemplén m.) az urbáriumi felmérések megállapítják: „Ezen helységbeliek harmadának gyümölcsössé Erdőbül való Irtványon van".

4 Az innen nem messze fekvő Tiszakarádról 1806-ban állapítják meg: „Víz borította ugyanis ez előtt ezen helység határa területét — vadon és szövevényes helyen voltak azok az előtt, melyek a mai időben kellemetes térséggé, s gyümölcsös kertekké formáltattak által".

5 Ezeket a gyümölcsös kerteket be is kerítették s ezeknek olyan hasznuk volt, hogy ezért még az uraság is hajlandó volt bizonyos kártérítést fizetni: „...a gyümölcs fák azon okból, hogy néminemű használást adtak s azoknak plántálása az Arendalis Contractusban el tiltva nem volt, el rendeltetik, az annak ára meghatározása".

6 Természetesen ezek a rendszerint csak pár fából álló kertecskék csak annyi gyümölcsöt adtak, amit általában a család felélt, legfeljebb aszalásra és cserére tettek el belőle. Helyenként nagyobbak voltak azok a kertek, melyek a ház körül terültek el, márcsak azért is, mert ezeket jobban tudták őrizni. 1827-ben Pácinban (Zemplén m.) egy háromnegyedtelkes jobbágy kertjében: „... különös szorgalmatosságunk által azon Funduson levő kertekben az élőfák, oltványos s más nemesített gyümölcsfákból állván, számszerint 56 fa vagyon", melyet a helyi tanács 28 forintra becsült.

1 Itt — sajnos — nem mondják meg, hogy miből is állt ez az állomány, így inkább csak sejteni lehetett, mint azt a nemesi kert esetében fentebb láttuk. 3. SÁL. Polgári perek 80. csomó, Loc. 39. Nr. 174. 4. SÁL. Polgári perek 124. csomó, Loc. 95. Nr. 52. 5. SÁL. Urbarialis perek. 5. csomó Loc. 199. 6. SÁL. Urbarialis perek. 5. csomó, Loc. 199. 7. SÁL. Urbarialis perek. 8. csomó, Loc. 200.