Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Balassa Iván: A magyar ekés földművelés kezdetei
csoroszlya is járult. 72 E teriilet földmüvelésével kapcsolatban Artamanov, M. I. összefoglalóan az alábbiakat állapítja meg: ,,Sarkéi lakossága, mint a szaltovi kultúra többi népei, fejlett eszközökkel művelték meg a földet. Ezek közül legfontosabb volt a nehéz eke, a döntő többségben szimmetrikus ekevassal, masszív csoroszlyával és fából készült kormánydeszkával. Az ilyen eke elé több pár ökröt fogtak be, különösen az őszi szántáshoz. Számos olyan gabonásvermet tártak fel, melyben a gabona napjainkig megmaradt". 73 A magyarságnak a Volgai Bolgár Kánság, majd később délen a Kazár Kaganátus területén egyaránt megvolt a lehetősége az ekés földművelés megismerésére. Az is lehet, hogy ez egymásba torkolló folyamat volt, de ennek eldöntése még további és sokkal szélesebb alapokon történő kutatást igényel. 2. A MAGYAR FÖLDMÜVE LÉS KELETI SZLÁV ELEMEI A magyar és keleti szláv kapcsolatoknak történeti, földrajzi és időbeli körülhahatárolása még nagyobb nehézségekbe ütközik. Hiszen még olyanok is, akik e kapcsolat mellett állást foglalnak, nem látják a problémát eléggé egyértelműen. így pl. Bartha Antal így ír: ,,De még a magyarság és a keleti szlávság IX. század elejétől adatolható kapcsolatának ismeretében sem származtatjuk fejlett állattenyésztésünket, az ekés földművelésünk kezdetét szláv hatásból". 74 Ilyenformán ezzel egyet is lehet érteni, azzal a kiegészítéssel, hogy földművelésünk egy fontos rétege a keleti szlávsághoz kapcsolható. Mit mondanak ezzel kapcsolatban a különböző tudományágak adatai? Ha elfogadjuk előfeltételként azt, hogy a kapcsolatról elsőrendűen a IX. században lehetett szó, akkor ez bizonyos támpontot ad a földrajzi körülhatároláshoz is. A kapcsolatra Levédia—Etelközben kerülhetett sor. 75 A ma legáltalánosabban elfogadott vélemény szerint Levédia a Don és a Dnyeper között terülhetett el, ahol eleink a VIII. sz. végén és a IX. sz. elején lakhattak. Etelköz a Dnyeper és az Al-Duna közötti terület, ahova a magyarok 820 körül települtek. A Kazár Kaganátus területéről északra, északnyugatra húzódott a VIII—IX. században a szláv nyelvhatár. Iasi—Kisinyov vonaltól kiindulva, kb. Kijevtől délre mintegy 70 km-re érte el a Dnyepert, innen kb. 80 km-t a folyó mellett dél felé haladt, majd éles szögben északkeletre fordulva nagyjából a Harkov—Voronyezs vonalig követhető. 76 A meghúzott vonal mentén nyugatról kelet felé haladva a poljánok, szeverjánok és vjaticsok éltek. Ezek közül az eddigi irodalom a legfejlettebbeknek a poljánokat tartja, akik később komoly szerepet játszottak a Kijevi Orosz Fejedelemség létrehozásában. 77 Nézzük ezek után mit mondanak az egyes tudományszakok e szláv népek földműveléséről, illetve mi vonatkoztatható a magvarok IX. századi földművelésére. 72. Jlanyiuh-uu, 11. II.: IlaMHTHHHn cajiTOBO-MaHiiKoit KVJibTvpu H Gacceflue p. Jfoiia. MUA. 62. MocKBa, 1958. 117. p. és 10. ábra. 73. ApmaMauoe: i. m. 37. p. A tenyésztett jószágállomány összetételére, a gabonásvermekre I. legutóbb Bartha: i. m. 16— 17. p. 74. Bartha: i. m. 22. p. 75. Bartha: i. m. 116— 118. p. Részletesen bemutatja az egyes tudósok véleményét Levédia és Etelköz elhelyezkedéséről és a magyarok ott tartózkodásának feltehető időszakáról. 76. Vö. Perényi: i. m. 11. p. — Bartha: i. m. (1968), passim. 77. Perényi: i'. m. 12. p. - Bartha: i. m. (1968). 39 kk.
