Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában

mint kertiplánta, dísznövény.

112 Nemcsak a kertekben ékeskedett, hanem kisebb növésű és évelő változatai ládákban és cserepekben elültetve lakásdíszként is nagy kedveltségnek örvendtek.

114 A napraforgót ama sajátos tulajdonsága miatt, amelyet már Durante a XVI. században leírt, hogy ti. kinyílt sárga virágai reggel a nap felé néznek, s egész napon át követik azt

115 •— címerébe fogadta a lovagság, mint a hű ragaszkodás jelképét. A következő századokban is gyakori címer- és pecsétnövény volt az őszinte ragaszkodás példázásaként .

u 6 A napraforgó a nyugat-európai orvosbotanikai kertek megszokott és nélkülözhetetlen növénye volt, amely az orvosok számára elsősorban gyógynövényként szolgált.

117 Az újvilág felfedezése után az Európába özönlő számos új és szokatlan növény az orvosok számára új lehetőségek, új gyógyító szerek forrását jelentette. Az orvosok napraforgó iránti élénk érdeklődését valószínűleg a növény feltűnő volta ébresztette fel. Már korán felfigyeltek azon tulajdonságára, hogyha szárát eltörik, a csonttöréshez hasonlóan forrad össze.

118 A szár eltörésénél vagy sérülésénél vöröses színű tapadós lé szivárog ki, amit Gummi-nak nevezve már a XVI. sz. közepén Spanyolországban sebek gyógyítására használtak.

119 E tulajdonsága miatt sokan a napraforgót csodafű-erővel ruházták fel.

120 Matthiolus latin nyelvű munkájában olvashatjuk, hogy sokak véleménye szerint mézga ja alkalmas sebek összeragasztására, az egész növény húgyhajtó képességgel rendelkezik, és hathatós ereje van a kövek elhajtására.

121 Camerarius sem tagadja, hogy a napraforgószár kérges bőrének lehúzásával nyert lében sebek összeragasztására való képesség van.

122 Egy másik orvosbotanikai munka a megsértett szárból kicsepegő terpentint vesék gyógyítására ajánlja.

123 A napraforgónak a gyógyászatban való nagy megbecsülése a XVIII. századra is jellemző.

124 A XIX. században is azt tartották róla, hogy „magvának főzetje a nyakas félbenhagyó lázt meggyógyítja".

125 De a népi kultúrában a mai napig fennmaradt a napraforgóhoz fűződő gyógyító hatás emléke.

126 A napraforgó —- Borbás Vince szerint — klímajavító tulajdonsággal is rendelkezett. Hollandiában, Franciaország déli részén, itt-ott Németországban, Oroszország déli részén mocsaras helyre vetették, hogy a klímát javítsa, a mocsárlázt, maláriát leküzdje.

127 A napraforgó a XVI. században a konyhakerti kultúrában is jelentkezett. A nö113. Krünitz, J. — G.: i. m. 625. p. 114. Krünitz, J. — G.: i. m. 626. p. 115. Durante, G.: i. m. (1609) 766. p. 116. Borbás Vince: Napraforgó. A Pallas Nagy Lexikona. 12. Bp. 1896. 998. p. — Szutórisz Frigyes: A növényvilág és az ember. Bp. 1905. 501 — 502. p. 117. Pl. Bauhin, Kaspar: i. m. (1596) 541. p. 118. Matthioli, P. A.: i. m. 261. p. 119. Durante, C.: i. m. (1609) 767. p. 120. Tabernaemontanus, J. Th.: i. m. (1613) 468. p. 121. Camerarius, A.: i. m. (1586) 503. p. 122. Camerarius, J.: i. m. (1588). 60. p. 123. Durante, C: i. m. (1609) 767. p. 124. Vallemont: Merkwürdigkeiten der Natur und der Kunst. Breslau, 1708. 162 — 163. p. 125. Barra István: Növénytan. 1. Pest, 1841. 205. p. 126. Kovács János: Szeged és népe. Szeged, 1901. 389. p. — Bálint Sándor: Szegedi szótár. 2. Bp. 1957. 546. p. 127. Borbás Vince: i. m. (1896) 998. p. — Washington körül, Mexikó mocsaras helyein is termesztik a malária csíráinak elpusztítása miatt. Ruffy Pál: A napraforgó termesztése. Bp. 1918. 7. p. — Hogy Szászországban a kolerajárvány kevésbé pusztított, ennek okát a Lipcse körüli kiterjedt napraforgótermesztésnek tulajdonították. Rodiczky Jenő: i. m. 71. p. 7 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 97