Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)
Selmeczi Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában
elején részletesen szemügyre vett napraforgófajták közül az egyéves közönséges napraforgót (H. annuus) tartotta a legnagyobb és legtekintélyesebb virágos növénynek." Az írásos forrásokban nagy tányérjáért méltatott napraforgót a mai szántóföldi fajtává fejlődött kerti művelésű formának kell tekintenünk. A napraforgó szokatlanul nagy mérete és virágainak szépsége miatt korán keresett dísznövénye lett a nyugat-európai kerteknek. Termesztése kezdetben fényűzésnek számított, fejedelmi, főúri, gazdag polgári díszkertekben és tehetős kirurgusok orvosbotanikai kertjeiben pompázott, később a parasztság körében is meghonosodott. Bertsch szerint a dísz feletti öröm és kedveltség a parasztságnál is a haszonszerzés gondolata elé került, így maradt meg hosszú ideig csak kerti növény, növekedésével, nagyságával és virága színével keltve csodálatot. 100 Szovetov szerint még a XIX. sz. eleji Oroszországban is mint virágos vagy konyhakerti növényt elsősorban hatalmas virágzó magtányérjának élvezetes látványáért termesztették. 101 A napraforgó feltűnő formája bámulatot váltott ki a XVI. századi emberekben. A botanikai írások is csodálattal emlékeznek meg a növény díszes külsőségeiről. 102 Főképpen hatalmas növésével hívta fel a figyelmet magára. Tabernaemontanus úgy említi meg, hogy nagy és magas növény, sokkal nagyobb mint egy ember. 103 Több botanikai munka 20—24 láb magasságot jelöl meg méreteként, főképpen Hispánia és Itália területéről. 104 De 40 láb magasra nőtt példányról is van adat a madridi botanikus kertből, 105 amit talán a kor túlzásának kell betudni. 106 A napraforgó Camerarius szerint a legnagyobb kerti virág, nagysága miatt a lüzitánok Gigasnak hívják. 107 Méltán kapta a Planta maxima nevet. 108 A napraforgó csodálatát hatalmas növésén kívül fokozta virágának különlegessége, nagysága és sajátos jellege. 109 A virágzó napraforgótányér, ahogy Matthiolus előbbi leírása is tanúsítja, a napra emlékeztette kora tisztelőit. 110 Lonicerus ezt konkrétabban is megemlítette mint kortársa: „Szép és nagy virágjáról, mely olyan szép sárga és nagy, mint a nap, indián napnak, napvirágnak nevezik". 111 A napraforgó igen változatos névköre 112 arra enged következtetni, hogy valóban a számos újvilági növény közül ez került leginkább az érdeklődés középpontjába, 99. Krünitz, Johann-Georg: Ökonomisch-technologische Enzyklopädie. 155. Berlin, 1832. 620. p. 100. Bertsch, K. u. F.: i. m. 224. p. 101. Szovetov: O szisztemah zemlegyelija. 1867. Közli: Zsukovszkij, P. M.: i. m. 210. p. 102. „Húsz lábat is felülmúl magassága. Széles levelei vannak, rovátkoltak, hegyben végződnek, erős kocsánnyal vannak rögzítve. A szár csúcsán ül a fej, tobozhoz hasonló, de erősebb és szélesebb, mikor végül virággá lesz, a leggazdagabban ragyogó pajzsa van, aranyos színű levelekkel mintegy sugarakkal övezve. Mihelyt ezek lehullanak, maguk után hagyják a magokat, rendben elhelyezve, kis csónakocskákban, mint mézet a méhek." Camerarius, A.: i. m. (1586) 503. p. Fordította: S, Tokaji Erzsébet. 103. Tabernaemontanus, J. Th.: i. m. (1613) 466. p. 104. Bauhin, Kaspar: i. m. 541. p. — Camerarius, J. : i. m. 60. p. 105. Lonicer, Adam: i. m. 307. p. — „A régi fűvészkönyvek csodadolgokat regélnek e növény hatalmas növéséről. Egvikök szerint Madridban egy napraforgó éppen 12 méter magasságot ért el." Rodiczky Jenő: i. m. (1889) 70. p. 106. Lonicer, Adam: i. m. 307. p. 107. Camerarius, J.: i. m. (1588) 60. p. 108. Durante, Castore: Hortulus sanitatis. Francofurt am Mann, 1609. 766. p. 109. Durante, Castore: i. m. 766. p. — Delachatnps, J. : i. m. 874. p. 110. Bauhin, Kaspar: i. m. (1596) 541. p. 111. Lonicer, Adam: i. m. 306. p. — Oaesalpinus, Andreas: De plantis. Libri XVI. Florentiae, 1583. 12, 35. p. 112. Pl. Corona Solis: Tabernaemontanus, J. Th.: i. m. (1588) 439. p. — Corona Regale: Durante, C: i. m. (1585). — Corona Regia: Morandi, Joannis: História botanica practica seu plantarum. Mediolani, 1744. 29. p.
